Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Kereskedelmi jog. ténymegállapítása, hogy a küldeményt a hatóság árvereztette el, a felperesnek a fellebbezési bíróság ítéletében előadott tényállás most említett része ellen intézett felülvizsgálati panasza tehát nem alapos. A felperes a fellebbezési eljárás során módosított kereseti kérelmében első helyen említett kártérítési követelését nem a küldemény elveszésére, hanem arra alapítja, hogy az alperes az említett hatóságtól hozzá az 1919. év márciusában befolyt árverési vételárat csak 1923. évi április hó 2-án fizette ki a felperesnek s így hosszú ideig vétkesen visszatartotta, Ellentétes tehát az anyagi joggal a fellebbezési bíróságnak a kereset e részének elévülésére nézve elfoglalt jogi álláspontja, mert a vasúti árufuvarozás tárgyában létrejött berni nemzetközi egyezmény (N. E.) 45. cikkében foglalt elévülési szabályok csak az elveszés, hiány, megsérülés vagy késedelemből származó kártérítési igényekre vonatkoznak, már pedig a felperes a most kifejtettek szerint keresetének ebben a részében nem az áru elveszése és nem is a felsorolt többi károkok miatt támaszt kártérítési igényt. A felperesnek ezt a kereseti követelését illetően téves a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a felperes a részitélettel megítélt tőke és kamat értékkülönbözetét nem követelheti abból az okból, mert az említett tőkét az alperestől fenntartás nélkül fogadta el. Az alperes ugyanis 1923. évi április hó 2-án a saját elismerése folytán hozott és 1923. évi február hó 13-án kelt 4. sorszámú részitélet következtében fizetett és ennek a részitéletnek indokolása szerint a részitéletben megítélt összegen felüli többletre nézve a bizonyítás felvétele rendeltetett el. Az értékkülönbözet iránt folyó perben, az erre vonatkozólag elrendelt bizonyítás során és az idézett tartalmú részitéletet nyomban követően történt fizetéssel szemben tehát jogfenntartó nyilatkozatra szükség nem volt, mert a fizető alperes az említett körülmények között ily jogfenntartó nyilatkozat hiján sem lehetett kétségben arra nézve, hogy a történt fizetéssel a felperes magát kielégítettnek nem tekinti. A felperes tehát a jogfenntartó nyilatkozat elmulasztása miatt nem vesztette el annak a kárának követelésére való jogát, amelyet a magyar korona árfolyamának időközi sülyedése folytán követelése értékének csökkenésében szenvedett. A pénz értékcsökkenésével kapcsolatban a hitelezőt érő hátrány azonban a felektől független általános gazdasági helyzet következménye volt s így azt a feleknek közösen, még pedig a valamelyiküknek felróható különös körülmények hiányában egymás között egyenlő arányban kell viselniök. A felperes követelésének értékcsökkenéséből folyó kár tehát az adott esetben is felerészben az alperest terheli. Ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletét e részben meg kellett változtatni és az alperest a szóban forgó értékkülönbözet 50%-ának megtérítésére kellett kötelezni; az értékcsökkenés megállapításánál azonban a magyar koronának csak az 1919. évi március hó 15-iki zürichi középárfolyamából lehetett kiindulni, nem pedig a módosított kereseti kérelemben megjelölt napon 1919. évi január hó 1-én jegyzett árfolyamából, mert az alperes a részitéletben megítélt tőkét a nem vitás tényállás szerint az 1919. év március havában kapta kézhez, s annak továbbításával csak ettől az időtől kezdve volt késedelemben, a követelés értékének már előbb beállott csökkenéséért