Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Fuvarozási ügylet. Kt. 393—433. §§. 621 a fuvarozás közben ért veszélyt a Kt. 344. §-a alapján a vevőre hárította át, a vasúttal szemben sem térhet el ettől az álláspontiától. K. L Az alperesnek a Vüsz. 98. §. 1. p., illetve a Kt. 390. §-a alapján támasztott elévülési kifogásának elutasítása ellen irányuló felülvizsgálati támadása alaptalan. Ugyanis fuvarozási jogi szempontból elveszettnek csak az az áru tekinthető, amely a fuvarozás folyamán elpusztult, vagy nyomtalanul eltűnt, vagy amelyre vonatkozóan a fuvarozó rajta kivül eső okokból nincs abban a helyzetben, hogy azt belátható időn belül kiszolgáltassa; az a körülmény azonban, hogy a fuvarozás során az alperes vasút birtokába került árut akár kísérő iratokkal, akár azok nélkül is került az hozzá, az alperes teljesen szabályellenesen, egyszerűen szabadkézből értékesítette és a vételárat is megtartotta, az áru elveszés megjelölt fogalma alá semmiképp sem vonható. Ebből pedig szükségképp folyik, hogy az ily szabálytalan és önkényes eljárás révén károsult féllel szemben, az alperes vasút, a rendes elévülési idő korlátozó rendelkezésekre sikerrel nem hivatkozhatik. II. De a felperes felülvizsgálati panasza sem volt alaposnak felismerhető arra a nem vitás tényre tekintettel, hogy a felperes, aki a kereseti árunak se feladójaként, se címzettjeként nem jutott az alperessel fuvarozási jogviszonyba, a kereseti áru vételárát az árut meg nem kapott címzettel szemben eladóként érvényesítve, a fuvarozás veszélyét a Kt. 344. §. alapján a maga vevőjére, a címzettre hárította; e választott álláspontjától tehát az alperessel szemben folyamatba tett jelen perben sem térhet el. Ilykép nem állapítható meg, hogy az alperes az áruvételár megtartása révén a felperes kárával gazdagodott; hiányzik tehát a kereset jogalapja s így annak elutasítása sem minősíthető jogszabályba ütközőnek. (1927 aug. 31. — P. IV. 9027/926.) 1C13. Fuvarozás végett feladott áru rendes kereskedelmi értéke cimén — a feladás Budapesten történvén — az áru budapesti beszerzési ára Ítéltetett meg. (K. 1927 máj. 6. — P. IV. 7703 1926.) 1014. Amennyiben a felperes kártérítési követelését a vasúttal szemben nem az áru elveszésének tényére alapítja, az egy évi elévülési idő alkalmazást nem nyer. Az elévülési idő befejezése a per szünetelése alatt. A pénzérték csökkenése kár, ezt a felek egyenlő arányban viselik. 50% valorizálás. K. A fellebbezési bíróság Ítéletében előadottak szerint a felperes beismerte az alperesnek azt a perbeli előadását, hogy a keresetben megjelölt borküldeményt, amelyet az osztrák népélelmezési hivatal rendelete folytán a bécsi Bezirkwirtschaftamt 1918. évi október 31-én feltartóztatott és igénybevett, az utóbb említett hatóság az 1918. évi november hó 13-án elárvereztette. Nincs tehát ellentétben az iratok tartalmával a fellebbezési bíróságnak az a