Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Szállítmányozási ügylet. Kt. 384—392. §§. 617 K. A szállítmányozónak a Kt. 385. §-ában megszabott kártérítési felelőssége csakis az áruk átvételénél és megőrzésénél, a fuvarozók és közvetett szállítmányozók megválasztásánál s általában az elvállalt szállítmányozás eszközlésénél felmerülő károk tekintetében áll fenn; azért a kárért tehát, amely az áruban már annak átvétele előtt megvolt, a szállítmányozó felelősségre nem vonható. Az alperes szállítmányozó cég kártérítési kötelezettségének kérdésében eszerint elsősorban az a döntő, hogy a felperesnek ruhaneművel telt utiládáját, amelyet Budapestre küldés végett az alperes szállítmányozó cégnek Triesztben átadott, az átvétel előtt, vagy annak utána törték-e fel, fosztottták-e ki, és töltötték-e meg a kiszolgáltatáskor benne talált hasonló sulyu értéktelen kövekkel. A meg nem támadott tényállás szerint ugyanis a felperes az utiládát kulcsával együtt adta át az alperes szállítmányozó cégnek; ennek folytán pedig az alperes abba a helyzetbe jutott, hogy az utiládát, amelynek külsején a feltörés nyomai még a kiszolgáltatáskor sem látszottak, az átvétel alkalmával belülről, tartalma szerint is megvizsgálhatta. Az sem vitás, hogy az alperes az utiládát kifogás nélkül átvette; már pedig ha a szállítmányozó kifogás nélkül átveszi az árut, amelynek kellő megvizsgálása módjában áll: a birói gyakorlatban kialakult jogszabály szerint azt kell vélelmezni, hogy az áru az átvételkor hibátlan volt. A fellebbezési bíróság tehát a Pp. 269. §-ának rendelkezése által nem érintett (Pp. 272. §.) fenti jogszabállyal ellentétesen utasította el a felperest keresetével abból az okból, hogy nem bizonyította, hogy a kár az utiláda átadása után keletkezett; az említett vélelemmel szemben ugyanis az ellenkezőnek bizonyítása az alperes szállítmányozó céget terheli. Az alperes azonban ily irányban bizonyítást nem ajánlott, s így figyelemmel arra a megállapított tényre, hogy a szóbanforgó utiláda leólmozott gyüjtőkocsiban fuvaroztatott Triesztből Budapestre és az ólomzár a kocsinak Budapestre való megérkezésekor sértetlen volt, okszerűen csakis arra lehet következtetni, hogy a csomag kifosztásából eredő kár a csomagnak a fuvarozó részére történt átadása előtt, tehát még az alperes kezelése alatt következett be. (1927 máj. 6. — P. IV. 7568/926.) 1004. Kt. 390. §. Ha a szállítmányozó az árut arra jogosulatlan személynek szolgáltatja ki s ezáltal azt a jogosult rendelkezése alól a visszaszerzés lehetetlensége folytán mindenkorra elvonja, az áru elveszettnek tekintendő. Tekintettel arra, hogy ily esetben a kiszolgáltatásnak akkor kellett volna történnie, amikor a jogosult a kiszolgáltatást követelte, a Kt. 390. §-ában szabályozott egy évi elévülési idő a kiszolgáltatás követelésének időpontjában veszi kezdetét. (K. 1926 szept. 30. P. VII. 589/1926.) 1005. Kt. 390. §. A szállítmányozó az elveszett áruknak nem a per befejeztével fennforgó értékét tartozik megtéríteni, hanem csak a kárkövetelés keletkezésekor volt rendes kereskedelmi értékét. A kárkövetelés azzal a nappal keletkezik, amelyen az