Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

613 Kereskedelmi jog. áru kiszolgáltatásának történnie kellett volna. (K. 1927 jun. 27. P. ÍV. 2332 1927. — Hjdt. XX. 128.) Fuvarozási ügylet. (Kt. 393—433. §§.) Vasuii árufuvarozás. • 1006. A vasút elleni igényt csak a feladó, nem pedig megbízottja érvényesítheti. K, Ugy a V. Ü. Sz. 99. §-ának 1. pontja, mint a N. E, 26. cikkének 1. pontja szerint a fuvarozási szerződésből eredő jogoknak — amilyen a jelen perbeli is — a vasút ellen való érvényesítésére csak az van jogosítva, akit az aru feletti rendelkezési jog illet. Felperes a címzett rendelkezési jogosultságának beálltát nem vitatván, az áru feletti rendelkezési jog a feladót illeti. Az e tekintetben a V. Ü. Sz. 61. §-ának 3. pontja, illetve a N, E. 8. cikkének 3. pontja értelmében egyedül irányadó fuvarlevél szerint kétségtelen, hogy felperes a megbízotti viszony feltüntetésével adta fel az árut. A fuvarlevél tartalmának helyes értelmezésével állapította meg tehát a fellebbezési bíróság azt, hogy felperes az áru feladójának nem tekinthető, hanem a tulajdonképpeni feladó a H. Sch. et Söhne cég volt; következőleg helyes következtetéssel jutott a fellebbezési bíróság annak a megállapítására is, hogy felperes, akit az áru feletti rendelkezési jog meg nem illet, a fuvarozási szerződésből eredő jogokat a vasút ellen érvényesíteni jogosítva nincsen. (1927 nov. 22. — P. VII. 2335/927.) 1007. Vásári áruknak uti poggyászként való feladására vonatkozó kedvezmény nemcsak a saját árura vonatkozik. K. A Vüsz. 30. §-ához a IV. pótlékkal kiadott II. b) végrehajtási határozmány értelmében „uti poggyászként való szállításra piaci és vásári iparcikk-kereskedőknek vásári árui vehetők fel". Sem a Vüsz., sem a most idézett végrehajtási határozmány oly korlátozást nem foglal magában, hogy a fentebb érintett kedvezményekre: a vásári áruknak uti poggyászként való szállítására a piaci és vásári iparcikk-kereskedők csak a tulajdonukat tevő áruk tekintetében tarthatnának igényt. Ha a vasút a vásári árukra nézve ily korlátozást kívánt megszabni. — ezt az idézett póthatározmány szövegében világosan kifejezésre juttatni kellett volna, mert egyrészt köztudomású, hogy a kereskedő által forgalomba hozott áruk a kereskedőnek nem minden esetben tulajdonai, hanem más alapon, legtöbbször bizományképpen is lehetnek a kezén, — másrészt pedig a tulajdonjog igazolására a feladó az árufuvarozás más nemeinél sem köteles, amenynyiben a fuvarozási szerződésben az áru tulajdonjoga a tulajdonosnak, ha az egyúttal nem a szerződő fél, — semmiféle jogot sem biztosít. Kifejezett rendelkezés hiányában tehát az idézett végrehajtási határozmánynak nem lehet oly értelmet tulajdonítani, hogy a kedvezmény a vásári kereskedőnek csak a tulajdonát tevő vásári áruira vonatkozik, ellenben a birtokában levő bizományi, más tulajdonát képező árukra nem terjed ki.