Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Vétel. Ki. 336—358. §§. K. A felperes a fellebbezésében foglalt saját előadása és a D. és E. jelű jegyzékeível, valamint a 8. sorszámú közokirattal is támogatott saját adatai szerint, mint a Budapest székesfőváros lakosságának tejjel ellátását végző tejvállalat, a termelőktől naponta 150.000 liter körül hullámzó mennyiségben kap tejet és ebből a kórházak, szanatóriumok, állami és városi közintézetek tejszükségletének kielégítésén felül naponta 60—70.000 litert oszt ki a székesfővárosban levő és 60 járásba beosztott több száz fiókja és kicsinyben elárusítója között; ezek többször igénylésüket meghaladó mennyiségben kapnak tejet. A felperes, üzemének e hatalmas forgalma és szervezete mellett az alperes által át nem vett és a felperes napi készletéhez képest elenyészően csekély — mindössze napi 150 liter — tejet rendes körülmények között nyilvánvalóan abban az esetben is elhelyezhette más rendelőinél, ha üzeme az alperesnek a szerződéstől 1925. évi május hó 3-án bejelentett elállása után nem fejlődött volna. Ámde Budapest székesfőváros központi tejhivatalának 18. sorszí.m alatt érkezett és a felek által is helyesnek elfogadott átirata szerint a felperes az 1925. év május havában 70, június havában 3S és» július havában 57 ujabb üzletébe kapott tejárusítási engedélyt, sőt a 12. sorszámú különiratban foglalt előadása szerint július hó végén éppen az alperes magatartása miatt és az alperes üzletének pótlásául annak közvetlen szomszédságában, a Bajza-utca 40. szám alatt is uj fiókot nyitott. Ily körülmények között kétségtelen, hogy ha a felperes a keresetében megjelölt napi 150 liter tejet az alperessel kötött és 1925. évi szeptember hó 30-ig szóló szerződésének egész hátralévő tartama alatt nem az egyéb árusai között való elosztás vagy az újonnan nyitott üzleteibe való kiutalás utján, hanem kisebb haszonnal különféle tejtermékekké feldolgozva értékesítette: ezzel súlyosan megsértette a kár elhárítására nézve a fentiek szerint fennálló kötelességét. Az alperes a felperesi vállalat fentebb említett méreteinek hozzávetőleges ismereténél fogva magatartásában a rendes viszonyokból, vagyis abból indulhatott ki, hogy az át nem vett tejet a felperes — minden károsodás nélkül — másutt hozhatja forgalomba. Ebből folyik, hogy ha a felperes az alperes által fel nem ismerhető valamely rendkívüli ok miatt az át nem vett tejet netán csak feldolgozás utján értékesíthette volna: az alperest e rendkívüli esetről értesíteni és őt elállásának e következményére figyelmeztetni tartozott volna. A felperes azonban felülvizsgálati kérelmében is azt adta elő, hogy a tej értékesítésének tervezett módját az alperessel nem közölte; őt tehát nemcsak a kár elhárítási, de az előlemlített különleges értesítési kötelesség elmulasztása is terheli. Minthogy pedig a keresetben felszámított kárát a kir. Kúria megítélése szerint is túlnyomóan saját magának említett mulasztása és nem az alperesnek a szerződéstől elállása okozta: nem sértette meg az anyagi jogot a fellebbező.-, i biróság azzal a döntésével, hogy a felperest kártérítés iránti keresetével kárelhárítási kötelességének elmulasztása miatt elutasította. (1927 szept. 1. P. IV. 383/927.) 993. Kt. 352. §. A 352. §-t az állandó bírói gyakorlat úgy értelmezi, hogy ha az eladó arról értesül, hogy a vevő teljesítem Térfy: Döntvénytár 1927—1928. 39