Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Vasúti alkalmazottak. résnél sohasem volt nyugbérinlézeli tagság szempontjából A) és B) csoportba tartozó munkások között különbség téve; hanem a szakmunkások és nem szákmunkások mindenkor egyenlő járulékot fizettek a nyugbérpénztárba, mig a m. kir. államvasutak nyugbérpénztárába a nem szakmunkások kisebb járulékot fizettek, mint a szakmunkások; és ezért ez a megkülönböztetés az alperesi munkások tekintetében jogtalan. Eltekintve attól, hogy felperes a nyugbérpénztárba járulékot egyáltalában nem fizetett és ekként a mások által fizetett járulékokra sérelemként nem hivatkozhatik; a törvényerejű * rendelkezésnek azzal a szabályaival szemben, mely az 5461/1924. M. E. számú rendeletnek alkalmazását elrendeli, amely pedig ezt a megkülönböztetést szakmunkások és nem szakmunkások között megtette, amely megkülönböztetés tehát az alperesnél is alkalmazandó: nem sértette meg alperes a fennálló szabályokat, midőn a nem szakmunkás felperes kegydiját a szakképzettséggel nem biró munkások részére felállított B) csoport nyugbérének felében állapította meg. További panasza felperesnek az, hogy habár ő 42 évet töltött alperes szolgálatában, a kegydij kiszámításának alapjául csupán 27 év számíttatott be. Nem vitás, hogy az 1910. évi január hó 1-én életbelépett alperesi nyugbérszabályzat szerint az 1910. évi január hó 1-je előtt eltöltött szolgálati idő három évei meghaladó részének csupán fele számítandó be a nyugbérpénztári tagságba. Minthogy az 1882. évi szeptember hó 1-én szolgálatba lépett felperes 1910. évi január hó l-ig 27 évet és 4 hónapot szolgált; abban az esetben, ha felperes a nyugbérpénztár tagjául felvétetett volna, nyugbérbe beszámítható szolgálati időként csupán 24 évnek és 4 hónapnak a fele, vagyis 12 év és 2 hónap lett volna beszámítható, amelyhez számítva az 1910. évi január hó 1-től 1924. évi május hó 31-ig terjedő 14 évi és 5 hónapi szolgálatot, a felperesnek az a szolgálati ideje, amelynek alapján neki nyugbérintézeti tagsága esetén nyugellátás járt volna, helyesen számíttatott 26 évben és 7 hónapban, azaz kereken 27 évben, amely számítás alapján részére az 5461 1924. M. E. számú rendelet értelmében havi 18 aranykoronánál nagyobb kegydij nem jár. 1924. évi június hó 1-én történt társasági ellátásbavételtől a 9282/1926. M. E. számú rendelet életbelépéséig, 1906 október 31-ig terjedő időre ugyanennek a számítási módnak az alkalmazása pedig azért nem sért jogszabályt, mert a felhívott rendelet a 6001/1923. M. E. és 5461/1924 számú rendeleteknek irányadóul kijelölésével ezeknek a rendeleteknek életbelépése időpontjára visszaható erővel szabályozta a nyugellátás mértékét, miért is az a peresített igény egészére nézve ugyanazon levek szerint volt elbírálandó. Nem sértett tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn megállapította, hogy felperes törvényszerint járó nyugellátási igényére nézve kielégíttetett és hogy ekként keresetének nincs alapja. (1928 márc. 2. — P. II. 859S 926.)