Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)
Vasúti alkalmazóitok. 551 első bekezdésének kifejezett rendelkezésére való hivatkozás sem, inert egyrészt e törvények alkalmazási köre kizárólag az állam és alkalmazottai között felmerülő közszolgálali, illetőleg az Orsz. Munkásbizt. Pénz:ár és biztosított tagjai között felmerülő biztosítási jogviszonyokra szorítkozik és a tisztán magánjogi szerződéses viszonyban álló magánfelek ügyleteire nem vonatkozik; másfelől, mert e törvényes intézkedéseknél főként az államnak közjogi jellegű, illetőleg az Orsz. Munkásbizt. Pénztárnak társadalmi jellegű az a feladata lépett előtérbe és nyert kidomborítást, hogy a támogatásra szorulók közpénzekből lehetőleg minden esetbei megfelelő ellátáshoz jussanak, holott ezen elveknek a magánjogi térre való átvitele azt eredményezné, hogy az öngyilkosság hátrányos gazdasági következményei a teljesen vétlen és a szerződéshez hű magánfélre háríttatnának, ami a méltányossággal sem volna összeegyeztethető. Mindezek pedig azt mutatják, hogy alperesnek a marasztalását érintő felülvizsgálati panasza alapos és a fellebbezési biróság az itt Mhozott jogszabályok ellenére kötelezte őt a végkielégítés fizetésére. (1927 máj. 13. — F. II. 5103 926.) 909. 1926: XVI. t.c. 2. §. A Duna-Száva-Adria Vasúttársaság ellen támasztható nyugdíjkövetelések rendes bírói uton érvényesíthetők, mert a 7200/1925. M. E. sz. rendelet 89, pontja kizáróan a M. kir. Államvasutak nyugdíjasaira, nyugbereseíre, ezek özvegyeire és árváira vonatkozik, s így a Kúria 31. számú polgári jogegységi döntvénye is. A 9282 1926. M. E. számú rendelet 2. §-a szerint az alkalmazottnak, mint nem pénztári tagnak, kegydijként annak a íele jár, ami nyugbér cimén illetné, ha a nyugdíjpénztár tagja lett volna. K. Az 1926: XVI. t.-c. 2. §-a felhatalmazta a minisztériumot, hogy rendeletileg szabályozza azoknak a járandóságoknak a mértékét, amelyek mértékéről a felhívott §-ban említett intézményeknél teljesített szolgálat után járó nyugdíj vagy nyugdijtermészetü járandóság tekintetében a törvény életbelépéséig külön jogszabály nem rendelkezett. A minisztérium a felhatalmazás alapján kibocsátott 9282/1926. M. E. számú rendeletében az alperes Duna-Száva-Adria Vasúttársaságnál teljesített szolgálat alapján járó nyugdíj és nyugdijtermészetü járandóságok mértékének megállapításáról rendelkezett és ennek a nyugellátásnak a mértéke tekintetében állapította meg, hogy arra nézve a m, kir. államvasuti nyugdijasok, özvegyek és árvák nyugellátását szabályozó 6100/1923. M. E., 5460/1924. M. E„ 5461/1924. M. E. és 7209 1925. M. E. számú rendeleteknek még hatályban levő rendelkezései és az 5300 1925. M. E. számú rendeletnek intézkedései irányadók. Minthogy a felhatal mazás kifejezetten az említett járandóságok mértékének megállapítására terjed ki, de az említett jogalapból eredő követeléseknek a rendes biróság hatásköréből való elvonására nem vonatkozott és minthogy a minisztérium a nyert felhatalmazás eme korlátozása folytán a 9282,1926. M. E. számú rendeletben a birói hatáskörre vonatkozó rendelkezéseket nem is tett:
