Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

550 Kereskedelmi jog. nyeit szabályozzák. A szerződés e helyes értelmezése mellett pedig a felperesi végkielégítés fizetésének esete be nem állott. De még ha maga az elhalálozás kifejezés szótanilag nem is zárná ki az öngyilkosság esetét, akkor is kétségtelen, hogy alperes kötelezettségvállalása feltételes volt és alperes csak a feltétel az alkalmazott halála, bekövetkezte esetén tartozott e szolgáltatással; amiből folyik az is, hogy a feltételes kötelmekre vonatkozó jogszabályok ugyancsak alkalmazandók. Ezek szerint pedig, ha a feltétel bekövetkeztét az a fél — akinek az javára szolgál — a szerződési hűség és bizalommal ellentétes cselekménnyel idézi elő, a feltétel be nem következettnek veendő. E szabály alkalmazhatóságát viszont nem gátolja az a körülmény, hogy a jelen esetben nem felperesnek, hanem néhai férjének cselekményéről van szó; mert a kérdéses kikötés a 2,1. alattival létesített szolgálati szerződésnek és alkalmaztatási viszonynak függvénye és a leiperes férje magatartásának jogszerű következményei természetszerűleg ö reá is kihatnak. Az alkalmaztatásnak hosszabb időre történt elvállalásával szemben pedig a másik fél teljes vétlensége mellett a szolgálati viszonynak minden, erőszakos és a szabad akaratelhatározásból eredő önkényes cselekmény — így öngyilkosság — utján való megszakítása is a szerződéses hűséggel és bizalommal mindenesetre éles ellentétben áll. Ennek az álláspontnak helyességét támogatja egyébként az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 11. §-a is, amely szerint a szolgálati viszonyt a munkaadó hibája nélkül megszüntető alkalmazott a végkielégítéshez való jogát elveszti, holott nem lehet kétséges, hogy az alkalmazott öngyilkossága esetén is az alkalmazott az, aki a szolgálati szerződést megszüntette és annak fenntartását lehetetlenné tette és ennek a jogelvnek akkor is érvényesülni kell, ha a végkielégítés szerződésileg történetesen nem magának a munkavállalónak, hanem valamely hozzátartozója javára köttetett ki és ha annak mérve a rendeletben megszabottnál magasabb összegben állapítatott is meg. Azonban még az sem hagyandó figyelmen kivül, hogy bár a 2 •/, alattiban foglalt megállapodás lényegében és főrészében egy szolgálati ..zerzödés mégis a biztosítási ügyletnek a Kt. 498. §-ában említett főbb elemeit is magában foglalja, amennyiben a munkaadó a munkavállaló élettartamától függően meghatározott összeg fizetésére is kötelezte magát és ezt nem is díjtalanul, hanem ellenérték fejében tette, csakhogy itt az ellenértéket nem egy eleve megszabott dij, hanem a munkavállaló által teljesítendő szolgálat képviselte. Ezen hasonlóságból pedig a KT. 504. §-ának 1. pontjára tekintettel szintén az következik, hogy a fizetési kötelezettség az öngyilkosság esetére kifejezett ellenkező kikötés hiányában ki nem terjeszthető és téves az a magyarázat, amely ennek az alapvető szabálynak kivételes jelleget kiván tulajdonítani oly értelemben, hogy a családjogi és örökjogi vonatkozásoktól itt teljesen eltekintve, a halál esetére szóló fizetési kötelem általában mindennemű halál, tehát öngyilkosság bekövetkezte mellett is fennmarad, hacsak a KT. 504. §-ához hasonló szabály eltérő, kivételes intézkedést nem állit. Nem döntheti meg a kifejtetteket az állami alkalmazottak özvegyeinek ellátása tekintetében az 1885: XI. t.-c. alapján kifejlődött gyakorlatra, vagy az 1912: LXV. t.-c. 51. §. utolsó bekezdésének és az 1907: XIX. f-n. 75. §-a