Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Vasúti alkalmazottak. 549 $-ának 3. bekezdése szerint a szolgálati rendtartással szemben a személyzet hátrányára nem értelmezhető akként, hogy az orvosi megállapítás felülvizsgálata a rendes bíróság hatásköréből ki volna zárva, Alaptalanul panaszolta tehát az alperes a Pp. 180. §. 1. pontján alapuló és hivatalból észlelendő annak a pergátló körülménynek fenforgását, hogy a jelen ügy a rendes bíróság hatáskörébe nem tartozik. II. Ellenben alapos az a panasz, hogy a fellebbezési bíróság a szolgálati viszony fennállásának kimondásával anyagi jogszabályt sértett: Ugyanis a szolgálati viszonynak a felek közös akaratán alapuló és együttműködést feltételező bizalmi természetével ellenkezik az, hogy a munkaadó bíróilag kényszeríthető volna arra, hogy az alkalmazottját akarata ellenére szolgálatában tartsa vagy visszavegye. Az elbocsátás vagy felmondás szabálytalanságának tehát az 1914: XVII. t.-c. 55. §-a értelmében csupán az a következménye, hogy az alkalmazottnak magánjogi igényei érintetlenül maradnak, amelyek abban állanak, hogy a szolgálat jogellenes megszakításából eredő kárát követelheti. Ezére a szolgálati viszony fennállásának kimondására vonatkozó ítéleti kijelentést mellőzni kellett. (1927. dec. 22. P. II. 7244/926.) 908. Özvegyi végkielégítés, ha a férj alkalmaztatásának ideje alatt bekövetkező elhalálozása esetére van kötelezve, nem jár a férj öngyilkossága esetén. X. Az nem volt vitás a peres felek között, hogy alperes a felperes néha' férjét a 27. alatt csatolt megállapodással 5 év tartamára vállalatához szerződtette és e szerződés keretében alperes azt is magára vállalta, hogy amennyiben felperes férje ezen alkalmaztatásának ideje alatt elhaláloznék, a tényleges működése utolsó esztendejében élvezett egy évi fizetését fogja felperesnek özvegyi végkielégítés címén folyósítani. Emellett a kir. ítélőtábla még azt fogadta el valónak, hogy felperes férje 1924. október 25-én, — mindössze 6 hónapi és 9 napi szolgálat után, — öngyilkosság folytán meghalt. Ilyen körülmények között elsősorban az a kérdés követelt megoldást, hogy az alperes által vállalt kötelezettség közelebbről mit foglal magában, nevezetesen, hogy az adott esetben az elhalálozás kifejezés alatt az öngyilkosság útján előidézett halál is értendő-e és hogy ekkép alperes a kikötött véglegesítést felperesnek a férj öngyilkossága esetében is fizetni tartozik-e? A szerződések értelmezésére vonatkozó jogszabályaink szerint a szerződések szavai rendszerint közönséges értelmükben veendők (KT. 266. §-a) és a szerződéseknek általában azt az értelmet kell tulajdonítani, amilyent azoknak az életfelfogása a fennforgó körülmények józan méltatása mellett ad. Ebből a szempontból tekintve pedig a kérdéses kikötést, az elhalálozás kifejezés csak úgy fogható fel, hogy az alatt a szerződő felek az alkalmazott halálának az ő saját elhatározásától és akaratától függetlenül, általa el nem háríthatólag való bekövetkeztét tartották szem előtt és az öngyilkosság esetére nem gondoltak, amit az is igazol, hogy e kikötés közvetlenül a szerződés azon rendelkezéseihez kapcsolódik, amelyek a felperes férje esetleges betegségének és ezzel összefüggő esetleges munkaképtelenségének következmé-