Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

548 Kereskedelmi jog. Irtáért kapott, amely szolgálatának a teljesítése az alperes kárt okozó ténye folytán vált lehetővé. Minthogy pedig az a vagyoni előny, amelyhez a károsult a kárt okozó cselekmény folytán jut, a kár összegébe beszámítandó; s minthogy a nem, vitás tényállás szerint felperes az alatt az idő alatt, míg alperes a szolgálatát igénybe nem vette, más munkaadónál teljesített szolgálatával . . . 9,891.600 K-t keresett, s alperes a tőle felperesnek járó fizetésnek az ezt meghaladó részét felperesnek hiány nélkül megfizette: alapos alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel kötelezte őt a . . . 9.891.600 K megfizetésére, minek folytán a kir. Kúria a fellebbezési bíróság iiéletének a megváltoztatásával felperest ezzel a kereseti követelésével elutasította. (1927. okt. 4. P. II. 4260/926.) 907. A szolgálatképtelenség megállapítását kimondó vasúti orvosi vélemény felülbirálható. Ellenben a szolgálati viszony fennállását a bíróság nem mondhatja ki. K. I. Az 1914. évi XVII. t.-c. 55. §-a szerint, ha a felmondás szabályellenesen történt, az elbocsátott vasúti alkalmazott magánjogi igényeit a törvény rendes utján érvényesítheti. Ennélfogva a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik annak elbírálása, vájjon fennforog-e az idézett törvény 53. §. II. pontjának az az esete, mely az állandó alkalmazottal szemben a felmondás megengedhetőségét a megállapított szolgálatképtelenséghez köti. Ebből következik, hogy a szolgálatképtelenség fenforgásának előfeltételei sem vonhatók el a rendes bíróság megítélése alól; mert a szolgálatképtelenség megállapítása nincsen a szolgálati rendtartásban olyan biztosítékokkal körülövezve, mint a fegyelmi uton való elbocsátás, — melynél a fegyelmi vétség tényállásának megállapítása és a törvényes büntetés mérvének kiszabása a fegyelmi bíróságnak autonóm hatáskörébe tartozik, — hanem a felmondás alperes vasút egyoldalú ténye, mely éppen ezért teljes egészében a rendes bíróság megitélése alá esik. Igaz ugyan, hogy a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság szolgálati szabályzatának a peres felek szolgálati viszonyára alkalmazandó 72. §-a és 71. §. 2. bekezdése szerint a szolgálatképtelenséget a vállalat orvosának kell megállapítania. Azonban az a tény, hogy ez a megállapítás tényleg a vállalat orvosi tanácsa által történt, egymagában még nem teszi ezt a megállapítást oly szabályszerűvé, hogy annak anyagi feltételei a rendes bíróság felülbírálása köréből el lennének vonhatók. Ugyanis az 1914. évi XVII. t.-c. 5. §. I. 3. pontja csak az alkalmazás előfeltételeként állítja fel azt, hogy a felveendő egyének vasúti szolgálatra alkalmas volta vasúti orvos bizonyítványával igazolandó; ebből azonban nem következtethető az, mintha a törvény a szolgálat felmondására okot adó állandó szolgálatképtelenség megállapítását is a vasúti orvos kizárólagos, ellenőrizhetelen és felülvizsgálhatatlan hatáskörébe kívánta volna utalni. A Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság szolgálati szabályzata 71. §. 2. bekezdésének az a rendelkezése tehát, hogy a szolgálatképleIcnséget a vállalat orvosának kell megállapítani, az 1914: XVII. t.-c. 56.