Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Segédszemélyzet. Kt. 55-50. §§. 1884: XVIi. t.-c. 88-110. §§. 543 hogy annak létesítése, fenntartása és igazgatása nem a munkaadó elhatározásától és akaratától függ és hogy nem a munkaadó rendelkezésén muhk az sem, hogy kik legyenek a társpénztár tagjai, vagy hogy a tagok oda milyen befizetéseket eszközöljenek. Ekként a társpénztárak a munkaadótól különálló és független intézmények, amelyek egy csak a munkaadó által a nyugbérügyek lebonyolítására és teljesítésére kijelölt igazgatási szervnek semmiesetre sem minősíthetők, tehát az 1926. évi XVI. t.-c, 12. §-a alá nem is vonhatók, habár a munkaadó a társpénztár bevételeihez adományaival hozzá is járul, amivel pedig elesik teljesen az az alap, amelyen a munkaadónak a nyugdijakért való közvetlen felelőssége a keretében működő egyéb nyugdíjintézmények esetében nyugszik. Igazolja e felfogást a társpénztári nyugbérbiztosítás ujabb törvényhozási szabályozása, jelesül az 1925: XXXIV. t.-c. és az annak végrehajtása tárgyában kiadott 4400/1926. eln. M. N. M. sz. rendelet is, amely törvénynek 1., illetőleg amely rendeletnek 62. §-a az összes eddigi társpénztárak nyugbérbiztosításának lebonyolítására kizárólag az Országos Munkásbiztosító Pénztárt jelöli ki, kiemelvén, hogy a társpénztárak minden ily tárgyú joga és kötelezettsége a most nevezett intézményre száll át és a 63. §-ában még azt is világosan kimondván, hogy mindezen rendelkezések és így különösen az Országos Munkásbíztosító Pénztár nyugbérfizetési kötelezettsége azokra is kiterjed, akiket — mint a felperest is — a társpénztárak már korábbról nyugbérben részesítettek. Mindebből pedig kétségtelen, hogy alperest magát a p—i bányái mellett fennálló társláda nyugbérfizetési kötelezettségeiért semmiféle felelősség nem terheli. (1928 febr. 3. P. II. 7416/926.) 900. Nyugdijegyesülettől kapott végkielégítésről kiállított nyilatkozat megtámadása megtévesztés címén a munkaadóval szemben azon az alapon, hogy a nyugdíjjogosult a koncern-nyugdíjegyesület alapszabályait nem ismerte. K. Felperesnek, mint a szolgálatból elbocsátásakor a C. nyugdijegyesület hat éves rendes tagjának, a nyugdijegyesület alapszabályait, az abban foglalt kötelezettségeit és jogait ismernie kellett. Miért is a felperes, a nyugdijegyesületí alapszabályban foglalt jogai -tekintetében az alperes által megtévesztésre nem hivatkozhatík; az alperes által az 1921 június havában történt elbocsátásakor felperes által a nyugdíjegyesületi alapszabályokban foglalt jogainak ismeretében, a C. nyugdijegyesülettől nem vitásan végkielégítés cimén 1743 K 91 fillérnek felvétele ellenében kiállított azt a nyilatkozatot tehát, . . . melyben a nyugdijegyesülettel szemben fennállott összes követelését kiegyenlítettnek jelentette ki azzal a hozzáadással, hogy a jövőben semminemű követelést vagy nyugdíjigényt nem támaszthat, ... a felperes megtévesztés cimén jogszerűen meg nem támadhatja. Minthogy pedig felperesnek a felvett végkielégítés ellenében a nyugdíj egyesülettel szemben mindennemű követeléséről, nyugdíj igényéről lemondása folytán az alperesnek, mint munkaadónak járulékos természetű kötelezettsége sem állhat fenn: a fellebbezési biróság nem sértett jogszabályt, midőn