Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

542 Kereskedelmi jog. valóban 2448 pengő átértékelt nyugdíj íelel meg, amiből egy hóra 204 pengő =— 2,550.000 korona esik; ennélfogva a fellebbezési bíróság döntése e részben is törvényszerű. Felperes eredetileg évi 10.200 aranykoronát követelt keresetében, mig alperes a felértékeléshez való jogát már azáltal elismerte, hogy felperes nyugdiját önként még a per előtt havi 1 millió koronára felemelte és lényegében csak a felértékelés követelt mérve ellen védekezett; emellett felperes már az elsőbiróságnál is csak csekélyebb részben lett pernyertes és így a Pp. 426. §-ával teljesen összhangban történt alperesnek csak a pervesztsége arányához mért perköltségben való marasztalása. Másfelől azonban alperes fellebbezésének sikere főként az 1926. évi XVI. t.-c-nek időközben bekövetkezett életbeléptén nyugodott és e törvény megalkotása nélkül felperes magasabb összeg megállapítását is joggal remélhette; így az idézett törvény 24. §. 2. bek.-re tekintettel nem törvénysértő a fellebbezési bíróságnak az az intézkedése sem, hogy a fellebbezési költséget a felperesi fellebbezés sikertelensége dacára kölcsönösen megszüntette. (1928 febr. 23. — P. II. 9321/926.) 897. A kereset beadását megelőző időre átértékelésnek csak különös méltánylást érdemlő esetekben van helye s éppen ezért nyugdíj visszamenőleges átértékelését felperes nem kérheti, ha még 1913-ban Amerikába költözött, a kitört háború befejezését követő időben alperessel nem közölte cimét és őt nem szólította föl nyugdija folyósítására. (K. 1928 márc. 2. — P. II. 9431 926.) 898. Az 1926: XVI. t.-c. 21. §-a alapján kifejlődött biróí gyakorlat szerint nemcsak a 4. §. értelmében arányszám szerint megállapított, hanem a 11. §. értelmében bíróilag átértékelt nyugdíj fizetésének, kötelezettsége alól sem mentesít versenytilalom jellegével biró szerződésszegés hiányában az a körülmény, hogy a nyugdíjas létfenntartásának biztosítása végett más szolgálatadónál tényleges alkalmazásban áll. (K. 1927 nov. 25. — P. II. 5982/1927.) 899. 1926: XVI. t.-c. 12. §. A részvénytársaság nem felelős a tulajdonában lévő szénbányáknál létesült bányatársláda nyugbértartozásaiért, mert a társpénztárak a munkaadótól különálló független intézmények, s nem minősíthetők a munkaadó által csak a nyugbérügyek lebonyolítására kijelölt igazgatási szervnek. K. A bányatárspénztárak (társládák) kötelező felállítását már az 1854-ikí Általános Bányatörvény 210. §-ával elrendelte és 211. §-ában egyúttal azt is kimondta, hogy a társpénztárba (társládába) minden a bányánál felvett felügyelő vagy bányamunkás tagként belépni és ennek járulékokat fizetni tartozik, — az így keletkező társpénztárakat 212. §-a és 213. §. f) pontja szerint a bányászlegénységi választmány vezetése — és 220. §-a valamint 221. §-ának c) pontja szerint az állami bányahatóságok felügyelete és ellenőrzése alá helyezvén. A bányatárspénztáraknak már e törvényadta szervezetéből következik,