Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

540 Kereskedelmi jog. Alperes felülvizsgálati kérelme tehát ennyiben alapos lévén, a felleb­bezési biróság Ítéletét részben megváltoztatva, az átértékelt nyugdij mérté­két havi 141 pengő 75 fillérre kellett leszállítani; ellenben alperest felülvizs­gálati kérelmének egyéb részével el kellett utasítani; és pedig a per főtár­gyára nézve a fent kifejtett okokból a perköltségre nézve pedig azért, mert az 1926 évi XVI. t.-c. 24. §-a értelmében a törvény életbelépése napjáig fel­merült perköltség viseléséről úgy kellett határozni, mintha az ügy érdemé­ben a korábbi jogszabályok alapján kellene dönteni. Már pedig a kir. Kúria felperes szolgálati idejére, utoljára élvezett fizetésére, állásának jelentősé­gére tekintettel ügy találta, hogy felperes vagyoni helyzetének és az alperes vállalatainál élvezett egyéb jövedelmeinek és az ezek tárgyában 1925. évi május hó 25. napján létrejött egyességnek, valamint alperes teherbíró képes­ségének figyelembevételével is a törvény életbelépése előtt alkalmazásban volt jogszabályok szerint a most megitéltnél nagyobb nyugdij járt volna; és ezért a fellebbezési biróság által megítélt költség megfelelő. (1928 febr. 22. P II. 9051/926.) 896. 1926: XVI. t.-c. 4., 24. §. Ha a munkaadó társaságnak az 1914. évben érvényben volt nyugdijszabályzata a nyugdij összegére felsőhatárt szab, az átértékelés alapja a legkedvezőbb esetben sem lehet több az eleve korlátolt legfelsőbb nyugdij ­összegnél. Nem vonatkoztatható a később hatálybalépett nyugdijsza­bályzat az ennek hatálybalépése előtt nyugdijazott nyugdijinté­zeti tagra, ha az ujabb szabályzat kifejezetten így rendelkezik. Magasabb összegnek önkéntes megadása az özvegy részére külön jogfenntartás nélkül sem foglalja magában a későbbi nyug­dijszabályzat alkalmazandóságának, illetve a férjnek járó nyug­dij a megszabottnál nagyobb hányadának elismerését, Perköltség. K. Igaz ugyan, hogy az 1926. évi XVI. t.-c. 4. §-a értelmében az 1914 július l-e után megnyílt nyugdíjigényeknél az átértékelés alapja az a korona­összeg, amely a jogosultat az 1914 július 1-én érvényben volt nyugdijsza­bályzat szerint megilletné és hogy ennek megállapíthatása szempontjából a nyugdij alapjául beszámítható illetmény gyanánt azt az összeget kell szá­mításba venni, amelyet a hasonló állású, munkakörü és szolgálati idővel biró alkalmazottak nyugdij alapjául beszámítható illetmény gyanánt az 1914. évben kaptak. Ámde e két szabálynak sorrendjéből magából, úgy a két szabálynak egymáshozi tartalmi viszonyából, de az alapul fekvő törvény törvényhozási előmunkálataiból is kitünőleg az elsősorban irányadó és döntő alaptételt az a szabály tartalmazza, hogy az átértékelés alapja az 1914-ben érvényben volt nyugdijszabályzat szerint járó nyugdij és az idézett további rendelkezés lényegében már csak arra ad útmutatást, hogy az említett alap­elv a gyakorlatban miként alkalmazandó, vagyis, hogy vita vagy kétség ese­tében egyénileg az 1914. évre irányadó nyugdijösszeg mily módon állapí­tandó meg. Ebből pedig szükségszerűen az következik, hogy ha az érdekelt

Next

/
Thumbnails
Contents