Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Segédszemélyzet. Kt. 55-60. §§. 1884: XVII. t.-c. 88-110. §§. 539> datának az 1914. évi szabályzatra vonatkozó rendelkezése elvesztené célját és értelmét. Ezek szerint anyagi jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az a döntése, mely a nyugdíj alapjául beszámítható illetmények legmagasabb öszszegét az 1916. évi nyugdijszabályzat 42. §-ának alkalmazásával évi 18.000 koronában állapította meg; mert a fent kifejtettek szerint ezt a legmagasabb összeget az 1914. évi július hó 1-én fennállott nyugdijszabályzat 32. §-a alapulvételével csak évi 8000 koronában lehetett megállapítani. Viszont alkalmazni kell ugyancsak a felhívott törvényes szabálynál, fogva az 1916. évi nyugdijszabályzat 42. §-ának azokat az uj rendelkezéseit, melyek a fentemlített illetmény 8000 korona összegének figyelmen kivül hagyásával a nyugdíj megállapításának, tehát kiszámításának módjára vonatkoznak, habár azok az átértékelés alapjául szolgáló nyugdíj járandóság öszszegére befolyással vannak is; nevezetesen a nyugdíj emelkedésének fokozatosságára vonatkozó azt a rendelkezést, hogy a tiz évet meghaladó szolgálat után. a nyugdíj évenként nem 2%-kal, hanem 2K>%-kal emelkedik; továbbá azt a rendelkezést, mely szerint a nyugdíj a fennforgó esetben a legmagasabb beszámítható illetmény 135%-a után számítandó, mert mint az alperes r.-t. igazgatóságának az 1916. évi március hó 21-én tartott közgyűlés elé terjesztett és a cégbíróság okmánytárában is elfekvő jelentéséből kitűnik, clperes a törzsfizetés 35%-át lakbérnyugdijként kívánta alkalmazottainak biztosítani; a lakbérnyugdij létesítése pedig — mint azt a m. kir. Kúria 1927. évi december hó 21. napján kelt P. II. 5503/1926. számú ítéletében már kimondta — az illetmény összegét nem érinti és a nyugdíj megállapítása módjának fogalma alá esik. Végül kétségtelen az is, hogy a lakbérnyugdij létesítése — mely az alkalmazottaknak az alperes társaság 25 éves fennállásának emlékére nyújtandó adományként tervezett — nem állott összefüggésben a korona elértéktelenedésével; mert maga alperes vitatta, hogy az 1916. évi közgyűlés megtartása idejében a korona aranyértékének 60%-án állott, és ekként csak 40> %-ot vesztett, alperes pedig ugyanekkor a nyugdíjba beszámítható illetmény legmagasabb összegét 8000 koronáról 18.000 koronára emelte, és már ezzel is az igényjogosultaknak nem 40%-kal, hanem 125%-kal kedvezőbb nyugellátást biztosított; úgyhogy a lakbérnyugdijnak megfelelő további 35%-nak a nyugdíjhoz számítása már a pénzromlásra nem tekintő oly intézkedés volt, mely az alkalmazottak nyugdijának kiszámítási módját más hasonló bankintézetek nyugellátási szabályaival összhangba hozni és megjavítani volt hivatva. Ezért a törvény alapján felperes nyugdíj járandóságának összege a következő módon számítandó ki; A felperes állásának és szolgálati idejének megfelelő 1914. évi 18.000 K illetményből legmagasabb összeg gyanánt figyelembe vehető 8000 korona, ezután megilletné felperest 15 évi szolgálat után 5214%, 4200 korona, továbbá 35% lakbérnyugdijnak, azaz 2800 koronának 52X>%-a, 1470 korona, összesen 5670 korona, amelyből a 30% arányszám alapján jár felperesnek évi 170t pengő, azaz havi 141 pengő 75 fillér.