Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Kereskedelmi jog. a koronaösszeg szolgál, amely az alkalmazottat az 1914. évi július hó 1. napján fennállott nyugdij-, illetőleg illetményszabályzat szerint megilletné. A törvényhozó szándéka az volt, hogy mind az 1914. évi július hó 1. napja előtt nyugdijazott u. n. régi nyugdijasok, mind az 1914. évi július hó 1. napja után nyugdijazott u. n. uj nyugdijasok járandóságai egyenlő elvek alapján értékeltessenek át, és hogy az uj nyugdijasok sem kedvezőbb elbánásban ne részesüljenek azzal, ha a tényleg fizetett nyugdij az arányszámmal megszoroztatnék, sem pedig hátrányosabb helyzetbe ne jussanak azzal, ha a tényleg fizetett nyugdij aranykorona értékre visszaszámítva szoroztatnék meg az arányszámmal. Ezért ugyanennek a bekezdésnek második mondatában meg is határozta, hogy ennek a koronaösszegnek megállapításában a nyugdij alapjául beszámítható illetmény gyanánt azt a koronaösszeget kell számításba venni, melyet ilyen cimen a társaságnak az alkalmazott utoljára betöltött állásához és munkaköréhez hasonló állást és munkakört betöltő alkalmazottjai ugyanannyi szolgálati idő után az 1914. évben kaptak. E két rendelkezés tehát az utoljára betöltött állással, munkakörrel és szolgálati idővel visszahelyezi az igényjogosultat az 1914. évi állapotba, és illetményeinek összegére nézve az akkori szabályokat teszi irányadókká. Ugyanez a törvényhely harmadik mondatában az uj nyugdijasokra az eredeti törvényjavaslatban nem foglalt, hanem csak a pénzügyi és igazságügyi bizottság által javasolt azt a módosító kedvezményt tartalmazza, hogy reájuk alkalmazni kell a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdijszabályzatnak azokat az intézkedéseit, melyek az illetmény összegének figyelmen kivül hagyásával a nyugdij megállapításának módját és feltételeit szabályozzák. Ez a rendelkezés, — mint az a törvényhozási előmunkálatokból kitűnik, — az 1914. évi nyugdijszabályzatnak később, de az egyes alkalmazott nyugdíjazása előtt bekövetkezett módosítása esetében lehetővé kívánta tenni az illetmény összegével össze nem függő, hanem a nyugdíj előfeltételeire és kiszámításának módjára vonatkozó uj rendelkezések figyelembevételét; ellenben a nyugdíjba beszámítható járandóság összegét továbbra is az 1914. évi helyzet szerint kívánta megállapítani, és különösen nem kívánta lehetővé tenni, hogy a későbbi nyugdijszabályzatnak a korona romlásával kapcsolatos összegszerű megállapításai, amilyen pl. a nyugdij legmagasabb vagy legalacsonyabb öszszegének megállapítása, az átértékelés alapjául szolgáló járandóság meghatározásában figyelembe jöjjenek. Ellenben figyelembe kell venni a nyugdij járandóság összegére kihatóan a nyugdíj megállapításának feltételeit és módját szabályozó rendelkezéseket, aminők gyanánt a törvény példaként sorolja fel a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálat idejére, a nyugdij emelkedésének fokozatosságára, a teljes nyugdíjra igényt adó szolgálat idejére, stb.-re vonatkozó szabályokat, melyek a nyugdij járandóság összegét emelhetik, de a nyugdij alapjául beszámítható illetmények összegét nem érintik. E magyarázat helyessége mellett szól az a megfontolás is, hogy az ujabb nyugdijszabályzatnak a nyugdij alapjául beszámítható illetményekre alkalmazása esetében az 1914. évi régi nyugdijszabályzatnak semmiféle rendelkezése sem nyerhetne alkalmazást, és ekként a 4. §. 2. bekezdése első mon-