Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Segédszemélyzet. Kt. 55-6G. §§. 1884: XVII. t.-c. 88-110. §§. 537 hetőnek, a jogutódot nem kötelezőnek tartotta, amelyet felperes részére csak jogelőde iránti kegyeletből fizet s ezért és a nagy birtokokra nehezedő terhekre is figyelemmel gondolatban is merészségnek jelenti ki felperesnek azt a kívánságát, hogy kegydija az állam által nyújtott nyugdijakkal egyenlő arányban állapíttassák meg s az évi 18 mm buza kegydijat ezek dacára és csak visszavonásig folyósította felperes részére, figyelemmel arra is, hogy az évi 18 mm buza értéke az évi 3414 K átértékelt összegének csak jelentéktelen kis része, nyilvánvaló, hogy a peresfelek között a felperes kegydijának a fizetésére vonatkozóan az 1926. évi XVI. t.-c. 14. §-ának megfelelő, a felperes járandóságának az összegére irányadó végleges egyesség nem jött létre. Alapos tehát felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel utasította el keresetét abból az okból, mert a peresfelek a felperes kegydijának évi 18 mm búzában fizetésére vonatkozóan megegyeztek s minthogy az egyesség megkötése óta a pénz értéke nem csökkent és a megélhetési viszonyok sem rosszabbodtak, felperes kegydijának az átértékelését követelni nem jogosult. (1927 szept. 1. P. II. 8526/926.) 895. 1926: XVI. t.-c. 4., 24. §. Nyugdijátértékelés, ha az alkalmazott nyugdíjazásakor és 1914 július 1-én más-más nyugdíj szabályzat volt érvényben. A későbbi nyugdíj szabályzatnak a koronaromlással kapcsolatos összegszerű megállapításai figyelembe nem vehetők, ellenben a nyugdíj megállapításának a járandóság összegére kiható feltételeit és módját szabályozó rendelkezések alkalmazandók. Perköltség. K. Az irányadó tényállás szerint alperes az igazgatói minőségben szolgálatban állott felperest 15 évi szolgálati idő beszámításával 1921. évi május hó 1. napjától kezdődően nyugdíjazta és részére — a kilenc évre biztosított igazgatósági és végrehajtóbizottsági tagságokon kívül — nyugdíj cimén évi 12.757 korona 50 fillért állapított meg. Nem volt vitás, hogy a felpereséhez hasonló állású, munkakörü és szolgálati idejű tisztviselőnek alperesnél az 1914. évben évi 18.000 korona törzsfizetése volt; továbbá, hogy alperes részvénytársaság arányszáma ezidőszerint 30%. E tényállás mellett egyedül az a kérdés vár eldöntésre, vájjon felperes átértékelt nyugdijának kiszámításánál a nyugdíj legmagasabb mértéke tekinti teben melyik nyugdijszabályzatot kell alkalmazni; nevezetesen a felperes nyugdíjazásakor érvényben volt 1916. évi nyugdijszabályzat 42. §-át, mely az évi nyugdijat a nyugdíjazás időpontjában élvezett, de 18.000 koronánál nem nagyobb törzsfizetés 135%-ában határozza meg, amint azt felperes kérte; avagy alperes jogi álláspontjának megfelelően az 1914, évi július hó 1, napján fennállott nyugdijszabályzat 32. §-át, mely szerint a nyugdíjazás időpontjában élvezett, de 8000 koronánál nem nagyobb törzsfizetésnek a szolgálati időhöz idomuló százalékában állapítandó meg. Az 1926: XVI. t.-c. 4. §-ának 2. bekezdése arra az esetre is, ha a jogosult igénye a nyugdijra az 1914. évi július hó 1. napja után nyilt vagy nyilik meg, azt az általános szabályt állította fel, hogy az átértékelés alapjául az