Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

536 Kereskedelmi jog. A nyugdíj járandóság átértékelt összegének birói megállapításánál a Pp. 271. §-ára tekintettel minden körülményt, különösen a feleknek vagyoni helyzetét és az adósnak teljesítő képességét méltányosan figyelembe kell venni. Az, hogy alperes a felperes jelenlegi utódának mennyi fizetést ad, egymagában nem szolgálhat az átértékelés alapjául, mert a jelenlegi javadalmazások meghatározása a kereslet és kínálat, üzleti verseny és más egyéb, a vagyoni helyzettel nem szorosan összefüggő körülményeknek is eredménye; ez a körülmény csupán tájékoztató adatul vehető figyelembe. Másrészt azonban a budapesti üzlet veszteséges volta sem lehet irányadó, mert az alperes összes vagyoni és jövedelmi viszonyait kell számításba venni. Minthogy pedig alperes arra nézve, hogy egész üzlete veszteséget szenvedett, semmiféle adatot nem szolgáltatott, sőt az adta elő, hogy veszteségei csak korábban merültek fel, ma már üzlete nyereséggel jár; minthogy ilyen adatok hiányában fel sem tehető, hogy olyan világcégre, aminő alperes, a felperes részére megítélt havi 145 aranykorona elviselhetetlen volna; minthogy felperes 70 évet meghaladó koránál, vagyontalan és keresetnélküli voltánál fogva a nyugdíjra rá van utalva és a megállapított összeg megélhetéséhez csak szerény mértékben alkalmas hozzájárulni: a kir. Kúria is megfelelőnek találta a fellebbezési bíróság által megállapított összeget, mint amely felperes viszonyait tekintetbe veszi és alperesre nézve sem elviselhetetlen. (1927 szept. 9. — P. II. 3423/926.) 894. 1926: XVI. t.-c. 1. §. Visszavonási jog kikötése nélkül folyósított nyugdíjtermészetü kegydij az 1926. évi XVI. t.-c. 1. §~a értelmében átértékelve követelhető. K. Az alperes jogelőde gróf W. Frigyes a nem vitás tényállás szerint felperes részére 1906. évben az évi 3414 K kegydijat a szolgálati viszony megszűnése alkalmával 19 évi szolgálat után a visszavonási jog kikötése nélkül, tehát nyilvánvalóan a felperes szolgálataira tekintettel és a felperes éltefogytáig folyósította. Az általa felperes részére folyósított kegydíj tehát nyugdíjtermészetü kegydij volt, amelyet felperes az 1926. évi XVI. t.-c. 1. §-a értelmében átértékelve jogosított követelni abban az esetben is, ha gróf W. Frigyes a kegydij fizetését szerződési kötelezettség nélkül önként vállalta. Az a tény, hogy felperes 1924. év július havában alperestől kegydijának az átértékelt fizetését kérte és alperes a felperes kérelme folytán az előző evekben már búzában fizetett kegydij mennyiségét évi 12 mm-ról 18 mm búzára emelte fel, 1924. évi augusztus hónapban s felperes alperesnek ezt a határozatát megköszönte, sőt azt is igérte, hogy alperest a jövőben a további szorgalmazástól meg fogja kímélni, továbbá az a tény, hogy a pénz értéke az említett idő óta nem csökkent és a megélhetési viszonyok sem rosszabbodtak, felperesnek azt a jogát, hogy a kegydíj átértékelt fizetését követelhesse, meg nem szüntette. Az adott esetben ugyanis magának alperesnek a felpereshez intézett, a kegydijnak 18 mm-ra felemelését közlő leveléből nevezetesen annak abból a tartalmából, mely szerint alperer. a felperes kegydiját bármikor beszüntet-