Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Segédszemélyzet Kt. 55—50. Q§. 1884: XVII. t.-c. SE—110. §§. 535 mondási illetmények és végkielégítés cimén a fennálló törvényes rendelkezések szerint együttesen megillette, a fellebbezési bíróság az iratok tartalmának teljesen megfelelően és az egyértelmű tanúvallomásokra is tekintettel, a józan okszerűség követelményeivel egyezően vonta le azt a ténybeli következtetést, hogy alperes A) alatti levelében az ott megjelölt összegei nem az 1910/1920. sz. rendelet 9- §-ában említett szorosan vett végkielégítés, hanem felperesnek a szolgálati viszony megszűnéséből eredő, mindennemű összes igényeire! teljes kiegyenlítéséül ajánlotta fel és pedig a felperes által is felismerhetőleg, annál is inkább, mert jogszabály az is, hogy az ajándékozás rendszerint nem vélelmezhető és csak akkor állapítható meg ha erre a fél határozott nyilatkozatai, avagy félre nem érthető tettei alapot adnak. A sikerrel meg nem támadható tényállás mellett pedig az a szabály is figyelembe veendő, hogy másnak nyilvánvaló tévedéséből senki jogokat nem származtathat és ezt a maga előnyére ki nem használhatja ami a jelen esetre vonatkoztatva azt jelenti, hogy felperes az A) alatti levélnél; nem jogtudó egyéntől eredő szövege főként az abban tévesen használt ,,végkielégítés" kifejezés dacára szolgálati viszonyának megszűnte révén alperestől többet semmi esetre sem követelhet, mint amennyit javára az érvényben álló jogszabályok általában rendelnek. Minthogy pedig az nem is volt vitás, hogy felperesnek igazgatói állásánál fogva 1 évi felmondás járt és hogy a felmondási idő beszámításával 6 évi 3 havi szolgálati ideje volt, az ennek megfelelő összes illetmé ayeket pedig részint alperes még a per előtt kifizette, részint a fellebbezési bíróság már megítélte: felperest az ezeket meghaladó követelésével a fellebbezési bíróság törvényszerűen utasította el és felperesnek e döntést támadó felülvizsgálati panaszai alaptalanok. (1928 febr. 9. — P. II. 7620 926.) Nyugdíj átértékelése. (1926: XVI. t.-c.) 893. 1926: XVI. t.-c. 1. §. Az 1926: XVI. í.-c. nem vonatkozik a külföldi pénznemben kikötött nyugdíj átértékelésére, de a nyugdíjas az átértékelést mégis az általános jogszabályok értelmében követelheti. K. Az 1926: XVI. t.-c. 1. §-a csupán a magyar törvényes értékben járó nyugdíj átértékeléséről rendelkezik és ekként a német birodalmi márkában kikötött kereseti nyugdíj átértékelésére nem vonatkozik. E törvény azonban nem tiltja a külföldi pénznemben vállalt tartozások átértékelését; és a nyugdíjas e követelésének átértékelésétől el nem zárható, mert a német birodalmi márkának a koronáét jóval meghaladó értékcsökkenése mellett a nyugdijkötelezettségnek változatlan mennyiségű, értékvesztett papírmárkával teljesítése — mint a nyugdíj rendeltetését már nem szolgáló — megfelelő teljesítésnek nem volna tekinthető. A jelen esetben pedig annál inkább van helye átértékelésnek, mert alperes a kereseti tartozásnak bizonyos fokú átértékelését maga is elismerte azzal, hogy az aranymárka és papirmárka között 1920 január hó 1-én fennálló értékkülönbözetnek 75%-a fejében 15-40 aranymárka havi nyugdijat ajánlott fel.