Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Segédszemélyzet. Kt. 55-60. §§. 1884: XVII. t.-c. 88-110. §§. 533 neki a jövőre nézve életében a létfenntartást fogja biztosítani. Ezért emberiesség szempontjából is kérte, hogy alperes a kérelemnek tegyen eleget. Felperes előadása szerint akkor, amikor nyugdijának a megváltását kérte, körülbelül havi 1500 K, tehát évi 18.000 K nyugdijat élvezett alperestől s a megállapított tényállás szerint alperes a felperes nyugdiját 315.000 koronával váltotta meg. A nyugdíjigénynek a jogosított kérelmére egyszer s mindenkorra fizetett megváltási összeggel kielégítése sem tiltó jogszabályba, sem a jó erkölcsökbe nem ütközik. Az adott esetben pedig alperes a felperes kérelmének a tartalmából joggal vélhette, hogy a megváltás a felperes érdekében áll s felperesnek a létfenntartását biztosítja. A megváltási összeg is a felperes által élvezett nyugdíj mérvében arányban állott. Ha tehát a megváltás idejében felperes által élvezett nyugdíj értéke oly kicsiny volt is, hogy az a felperes életfenntartásához számottevően nem járult hozzá s ha felperes ennek folytán szorult anyagi viszonyok között élt is, minthogy ezek a körülmények a felperes akaratelhatározásának a szabadságát ki nem zárták, hanem csak befolyásolták s minthogy felperes a per folyamán nem bizonyított olyan tényeket, amelyekből arra lehetne alaposan következtetni s azt lehetne megállapítani, hogy alperes a felperes szorult anyagi helyzetét kihasználva, a felperes megváltási kérelmét szándékosan és abból a célból teljesítette, hogy azáltal felperest megkárosítsa és macának jogosulatlan vagyoni előnyt szerezzen, sőt a fent előadott tények ily következtetésnek ellene szólnak: a fellebbezési bíróság az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával állapította meg, hogy a peresfelek között létrejött nyugdijmegváltási jogügylet érvényességét felperes joghatályosan nem támadhatja meg, sem abból az okból, mert azt kényszerhelyzetben kötötte meg, ::em abból az okból, hogy az a jó erkölcsökbe ütköző uzsoraügyletet tartalmaz s felperesnek az emiatt emelt felülvizsgálati panasza alaptalan. Felperes a megváltási összeg felvételéről alperes részére kiállított elismervényben a megváltási összeg felvételével kapcsolatban minden feltétel és jogfenntartás nélkül jelentette ki, hogy alperessel szemben többé sem nyugdíj, sem más címen követelése és igénye nincs. A fellebbezési bíróság ennek folytán jogszabálysértés nélkül mellőzte a felperes által annak bizonyítására kért tanúkihallgatást, hogy felperes a megváltási összeget azzal a jogfenntartással vette fel, miszerint ha az üzlet vétele nem sikerül, azt visszaadhatja; mert ha felperes tett volna is szóval ily kijelentést, annak az írásban tett nyilatkozatával szemben joghatály tulajdonítható nem volna. (1927 szept. 15. — P. II. 6559/926.) 390. A nyugdíjigénynek a jogosított kérelmére egyszersmindenkorra fizetett megváltási összeggel kielégítése sem tiltó jogszabályba, sem a jó erkölcsökbe nem ütközik. (K. 1927 szept. 15. ?. II. 65591926.) 891. 1910/920. M. E. sz. r. Alkalmazott végkielégítése szem pontjából hadifogság csak annyiban marad számításon kivül