Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)
530 Kereskedelmi jog. kárpótlást talál, a nyugdíjfizetés felfüggesztése reá nézve sérelmesnek nem tekinthető. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor kimondotta, hogy a nyugdijszabályzat idézett kikötése a jó erkölcsökbe nem ütközik. Tényállásként állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy felperes gépjavítóműhelyt tart fenn, abban átlag 10 munkással dolgoztat, Diesel-motorok javításával is foglalkozik és olyanoknak is dolgozik, akik alperessel voltak összeköttetésben; e tényállásból nem nyilván helytelenül vonta le azt a ténybeli következtetést, hogy felperes alperesnek konkurenciát csinál és jogszabálysértés nélkül mondta ki, hogy a nyugdijválasztmány a felperes nyugdiját jogosan függesztette fel. Alaptalan végül felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság döntése ellentétben áll az 1926. évi XVI. t.-c. 4. és 21. §-ainak ama rendelkezéseivel, amely szerint a nyugdíj mértékének megállapításánál a nyugdíjas által űzött magánfoglalkozás nem vehető figyelembe: mert az idézett törvény rendelkezése nem terjeszthető ki a nyugdíjas részére megtiltott konkurrens tevékenységre, mert továbbá az idézett törvény 4. §-a értelmében a nyugdijszabályzatnak a nyugdíj megállapításának feltételeire vonatkozó rendelkezései alkalmazandók, eszerint pedig a nyugdíjasnak konkurrens tevékenysége a nyugdíj felfüggesztését vonja maga után. (1927. szept. 16. P. II. 8276/926.) 886. 1884: XVII. t.-c. 94. §. a) p. A nyugdíjigényről lemondás nem támadható meg azon az alapon, hogy a munkaadó az alkalmazottat rögtöni hatállyal elbocsátotta, ellene büntető feljelentést is tett, de utóbb, miután az alkalmazott nyilatkozatban a büntetendő cselekményt beismerte és igényéről lemondott, a feljelentést visszavonta. De az alkalmazott bizonyíthatja, hogy a feljelentés valóban alaptalan lett volna. K. Az irányadó tényállás szerint alperes a felperest, aki raktárnoka volt, 1925. év január 29-ikén az 1884: XVII. t.-c. 94. §-ának aj pontjára hivatkozással rögtöni hatállyal elbocsátotta, ezzel egyidejűleg alperes felperes ellen biinfenyítő feljelentést is tett, utóbb azonban, miután 1925 április 1-én felperes a bűncselekmények elkövetését beismerő és a végkielégítési — valamint nyugdijigényéről lemondó 3. •/. alatti nyilatkozatát kiállította — büntető feljelentését visszavonta. E tények jelentőségét és jogkövetkezményeit pedig még valóságuk esetén sem érinthetik azok a felperes résziéről felhozott körülmények, hogy alperes a feljelentés megtétele után őt azzal fenyegette meg, hogy be fogja csukatni — továbbá, hogy az alperesi feljelentés tárgyában a nyomozást lefolytató rendőrtisztviselő felperest megkérdezte, vájjon lemondó nyilatkozatát dr. P. alperesi ügyvédnél aláirta-e, mert különben az ügyiratok a kir. ügyészséghez fognak áttétetni — valamint, hogy dr. P. alperesi ügyvéd ebbea az ügyben a rendőrségnél eljárt; mert eltekintve attól — hogy a bűncselek-