Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Segédszemélyzet. Kt. 55-60. §§. 1884: XVII. t.-c. 88—110. §§. 525 s/ámított hat hónapra gyakorolt felmondás azért volt hatálytalan, mert az nem a vezető gondnoktól származik és mintha csak az utóbbi által 1925. évi április hó 7-én eszközölt ujabb felmondás volna joghatályos. Az állandó birói gyakorlat az egyetemi oklevéllel rendelkező gyógy­szerész alkalmazottnak is csak akkor biztosít egyévi felmondási időt, ha nagykiterjedésű és forgalmú egész üzletre kiható, kimagasló vezető és irá­nyító munkakörrel van alkalmazva; ezt a munkakört azonban alperesnél csak a gyógyszertár vezető gondnoka töltötte be, de nem felperesek, kiknek egyike a recepturai, másika a raktári osztály élén állott és mint ilyenek — habár okleveles segédek is voltak alájuk rendelve — az egész üzletre kiható vezető és irányító tevékenységet ki nem fejtettek, hanem, mint osztályvezetők, csak íontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottak voltak, kiket az általános ma­gánjog szabályai szerint az alperes által elismert hat hónapnál magasabb felmondási idő nem illetett meg. Általános magánjogi szabály, hogy szerződés és hatósági díjszabás hiányában a javadalmazás mértékét a helyi szokás ál­lapítja meg. Megállapodásszerünek kell tekinteni a javadalmazást akkor, ha az alkalmazott a munkaadó által kifizetett illetményeket kifogás és jogfen­tartás nélkül felveszi. Az irányadó tényállás és az iratok tartalma szerint felperesek és az alperes között díjazásuk mértékére nézve érvényes megál­lapodás nem jött létre és az alperes a gondnok előterjesztésének meghallga­tása után, de nem annak megfelelően, havonkint egyoldalúan utalta ki felpe­resek járandóságát. A fellebbezési tárgyaláson felperesek előadták, hogy ki­fizetésüket 1923. évi július hótól kezdve jogfenntartással vették fel és alpe­res beismerte, hogy felperesek általánosságban jogfenntartással éltek. Esze­rint a felek között megállapodás létre nem jővén, az Országos Gyógyszerész Egyesület által tanúsított helyi szokás az irányadó, mely szerint felpereseket havi 4 000 000 korona fizetés illette. (1928. febr. 16. P. II. 9053/926.) 877. Ha a munkaadó az alkalmazottat az általa elkövetett és rögtöni hatályú elbocsátásra jogot adó tény tudomására ju­tása után a szolgálatból el nem bocsátja, hanem tovább alkal­mazza, a hiba megbocsátottnak tekintendő és amiatt a törvényes felmondási idő tartama később meg nem rövidíthető. — Pénztá­rost hat havi felmondási idő illeti meg. (K. 1927. okt. 14. — P. II. 8761 1926.) 878. Bankárcég bankosztálya keretében hitel osztály vezető­jének felmondási ideje három hónap, mert egyfelől a doktori ok­levél magában nagyobb felmondási igényt nem állapít meg, más­felől az illető tisztviselő kisebb hitelmegállapodásokat sem köt­hetett önállóan. (K. 1928. máj. 30. P. II. 2092 1928.) 879. 1910 920. sz. r. Malomüzemben alkalmazott az az egyén, aki gabonaátvevői és mázsamesteri teendőket végzett, csak há­romhavi felmondási időre tarthat igényt. Gy. A peres felek között létrejött és a keresetlevélhez A) alatt másolat­ban mellékelt, nem kifogásolt okiratba foglalt szolgálati szerződés tartalma

Next

/
Thumbnails
Contents