Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Képviselőválasztás megtámadása. 19 jéről és helyéről, hanem annak tiltott ellátásra minősülő ingyenes voltáról is tudomása volt. Ezzel szemben olyan tények, amelyek a következtetés helyességét lerontanák, fel nem merültek. A panaszlott ugyan a bizonyítás felvétele után önmagának személyes meghallgatását és tanukénti kihallgatását kérte arra nézve, hogy ő a vacsora ingyenességéről nem tudott. Ezt a bizonyítást azonban a bíróság mellőzte, mert az 1925: XXVI. t.-c. 119. §-a szerint az első tárgyalás befejezése után, amely alatt a tárgyalásnak a bizonyítás elrendeléséig terjedő szakát kell érteni, sem uj tényállítás, sem uj bizonyíték fel nem hozható s így ez a bizonyítási indítvány nyilván elkésett és mert különben is a panaszlott személyes meghallgatása nem alkalmas bizonyíték, tanuként pedig a panaszlott perbsli állásánál fogva nem lenne kihallgatható. Ily körülmények között tényként azt kellett megállapítani, hogy a panaszlott a vacsora ingyenességéről is tudott. Ebből pedig, tekintettel arra, hogy a vacsorán maga is résztvett, okszerűen következik, hogy a vacsorának ilymódon való megtartásába bele is egyezett. Eme tényállás mellett pedig, mivel a fentebb már kifejtettek szerint a most érvényben lévő törvény 61. §-a a feltétlen érvénytelenségi ok megállapíthatóságához nem követeli meg azt, hogy a képviselőnek a választók részére nyújtott tiltott ellátásáról előzetes és kifejezett tudomása legyen, vagy hogy abba előzetesen és kifejezetten beleegyezzék, hanem a puszta tudomás is és a hallgatólagos beleegyezés is alapul szolgálhat az érvénytelenségi ok megállapítására: a panaszlottnak országgyűlési képviselővé történt megválasztását az 1925: XXVI. t.-c. 61. §-ának (3) bekezdése alapján érvénytelennek kellett nyilvánítani. Az 1925: XXVI. t.-c. 128. §-ának (1) bekezdését azonban a bíróság a panaszlottal szemben nem találta alkalmazhatónak. E §. szerint ugyanis a bíróság csak annak választói jogát és választhatóságát függeszti fel, akinek cselekvése okozta a választás érvénytelenítését. A törvényben használt cselekvés kifejezés kétségtelenül aktivitást jelent, vagyis egyéni ténykedést tételez fel. A passzív magatartás, vagy valaminek az eltűrése tehát cselekvésnek nem tekinthető. Ennélfogva, mivel a jelen esetb3n nem nyert bizonyítást, hogy a kérdéses vacsorát a panaszlott maga rendezte, vagy, hogy annak rendezésében tevőlegesen résztvett hanem csak annyi állapítható meg, hogy eltűrte, hogy ez a vacsora az ő érdekében rendeztessék, az 1925: XXVI. t.-c. 128. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazására jogszerű alap nincs. A panaszban felhozott egyéb okoknak, különösen a hatósági személyek jogellenes magatartása által előidézett megfélemlítéseknek vizsgálatát, jóllehet erre nézve is merültek fel bizonyítékok, a bíróság mellőzte, mert a kérdéses vacsora egymagában a választás érvénytelenségét vonja maga után, minélfogva a választás érvényességének elbirálása céljából nincs szükség arra, hogy a bíróság a többi megtámadási okokkal is foglalkozzék, vagy, hogy az ezekre vonatkozó bizonyítékokat is mérlegelés tárgyává tegye és ezek jogi következményeit is megállapítsa. A panaszlottnak az eljárási költségekben való marasztalása az 1925: 2*