Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

18 Alkotmányjog. A választóknak bármely ellátásban való részesítése, ha az 1925: XXVI. t.-c. 61. §-ának 1. bekezdése alá vonható, ugyané szakasz 3. bekezdése szerint a választás érvénytelenségét vonja maga után abban az esetben, ha az ellátást maga a képviselő rendezte, vagy ha annak rendezése az ő tudtával és beleegyezésével történt. Az érvényben lévő törvény 61. §-ának 3. bekezdése tehát lényegesen eltér az 1899: XV. t.-c. 3. §. 6. pontjának idevonatkozó rendelkezésétől, amely az etetést és itatást csak akkor minősíti feltétlen érvénytelenségi oknak ha abban a képviselő is részes, vagy ha abba megelőzőleg és kifejezetten beleegyezett. Az eltérés tehát a két törvény között az, hogy mig a hatályát vesztett 1899: XV. t.-c. szerint a részesség esetét kivéve; az etetés és itatás csak abban az esetben vált feltétlen érvénytelenségi okká, ha a képviselőnek abba való megelőző és kifejezett beleegyezése bizonyítást nyert, addig a most érvényben lévő 1925: XXVI. t.-c. szerint az etetés és itatás feltétlen érvénytelenségi ok akkor is, ha megállapítható, hogy a képviselő arról tudott és abba beleegyezett. A tudomásnak és beleegyezésnek azonban nem kell sem előzetesnek, sem kifejezettnek lennie. Arra nézve, hogy a panaszlott maga rendezte volna a kérdéses vacsorát, bizonyíték egyáltalán fel nem merült, sőt ezt maguk a panaszlók sem állították. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben az ügyben a döntő kérdés csak az lehet, hogy a kérdéses vacsora a panaszos tudtával és beleegyezésével volt-e ingyenes? A tényállás megállapításának, a birói meggyőződés e részbeni kialakulásának egyik eszköze a közvetett bizonyítás. A közvetlenül bizonyított, vagy a bizonyításra nem szoruló köztudomású tényekből vont okszerű következtetés. És éppen a . tudomás" és különösen a hallgatólagos beleegyezés tényének megállapítására rendszerint csak okszerű következtetés utján juthatunk. Ezekből kiindulva, a bíróság a következőket tette mérlegelés tárgyává: A kérdéses vacsora abból a célból rendeztetett, hogy a panaszlott az alsógödi választókkal megismerkedhessék. Vele tehát a vacsora helyét és idejét előzetesen közölni kellett, amiből következik, hogy neki a vacsoráról előzetes tudomása volt. Regi idő óta szokássá vált Magyarországon, különösen a vidéken képviselőválasztások alkalmával a választókat ingyenesen étellel és itallal ellátni. Ez a szokás annyira általánossá és így köztudomásúvá vált, hogy a törvényhozás a választások tisztaságának biztosítása érdekében ismételten igyekezett azt megszüntetni. Erre vezethető vissza a most érvényben lévő 1925: XXVI. t.-c. 61. §-ában foglalt tilalom is. A panaszlottnak tehát erről a szokásról és ennek törvény által tiltott voltáról tudnia kellett. A megállapított tényállás szerint a vacsora tényleg tiltott módon rendeztetett és a falu népéről alig tételezhető fel, hogy szavazati jogának gyakorlásával kapcsolatban pusztán azért, hogy a képviselőjelölttel msgismerkedhsssck, a maga részéről anyagi áldozatot hozzon. Mindezekből és abból a körülményből, hogy a panaszlott a kérdéses vacsorán maga is résztvett és nyilván a választók megnyerése érdekében fel is szólalt okszerűen arra kell következtetni, hogy nemcsak a vacsora ide-