Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

4 Alkotmányjog. ben, úgy hogy a törvény 111. §. (2) bekezdésében rendelt ,,megfelelő alkalmazás" sem eredményezheti a választástvédők ily irányú kötelezettségét. A 110. §. (2) bekezdése akkép szól, hogy a választóktól előterjesztett védiratra a 106. §. második bekezdését, továbbá a 107. §-t megfelelően alkalmazni kell. Hogy a védirat megfelel a 106. §. második bekezdésének — nem vitás. a 107. §-nak megfelelő alkalmazásával a védiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy annak is jusson, aki ellen a védirat intézve van, mégis arra való tekintettel, hogy a választásvédők a 110. §. (1) bekezdésében foglalt s minden védiratra általában érvényes utasításnak megfeleltek, másrészt mert a 109. §. a visszautasítás alapjául a 107. §-ból csupán ennek a panaszirat nyelvére és aláírására vonatkozó rendelkezései be nem tartását jelöli meg és nem említi azt az esetet, ha a panasz nem kellő számú példányban adatott be: az a körülmény, hogy a védirat a törvényes határidőn belül csak egy példányban nyújtatott be, — a visszautasításra alapot nem ad s csak oly hiányról van szó — melynek pótlását a bíróság törvényszerűen elrendelhette. ad 2. A 110. §. és 111. §. rendelkezéseinek egybevetéséből F. T. azt a következtetést vonja le, hogy az ellen megtámadási okokat támasztó védiratra megfelelően alkalmazni kell a törvény 106., 107. és 108. §§-aiban a panasziratra nézve előirt összes rendelkezéseket. Ezért — álláspontja szerint — a 106. §. első és harmadik bekezdésének meg nem felelő védirat visszautasítandó. Hogy a 106. §. első bekezdésében megszabott 20 napos határidő az ily védiratra is kötelezőleg állana, még pedig megfelelő alkalmazással olykép, hogy a védiratot a panaszirat benyújtásától számított 30 nap alatt kellene előterjeszteni — azt a törvény elő nem irja — s a 111. § második bekezdésének rendelkezéséből sem következik. A védirat, még ha a választástvédök által előterjesztve, megtámadási okot hoz is fel, gyökerét a panaszban birja, a panasz pedig hatályossá azokkal szemben, akik ellen irányítva van, csak akkor válik, ha azt a bíróság az eljárás alapjául elfogadhatónak tartván, idéző végzés kibocsátásával az érdekeltekkel közli, mindaddig tehát a védirat be sem adható. Arra a kifogásra nézve pedig, hogy a választástvédők védirata a 106. §. (3) bekezdése ellenére tulajdonkép nincs is dr. F. T. ellen intézve s ezt a bíróság által részére történt kikézbesítés nem pótolja: megjegyzi a bíróság, hogy a védirat tartalma kétségtelenül mutatja azt, hogy a nevezett ellen irányul; a kézbesítést illetően pedig megjegyzi, hogy a 111. §. rendelkezéseiből sem következtethető a választástvédőknek ily irányú kötelezettsége (1. ad 1. alatt). ad 3. Tény az, hogy a választástvédök nem igazolták azt, hogy az eljárási költségek fedezésére bármily összeget is letétbe helyeztek volna. A 111. §. (3) bekezdése megkülönböztetés nélkül a 109. §-nak a védiratra való megfelelő alkalmazását irja elő. Nyilvánvaló, hogy a 108. §-nak a 109. §-ban felhívott 2. bekezdése a 110. §-ban és a 111. §. első bekezdésében megjelölt védiratra semmikép sem