Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Képviselőválasztás megtámadása. 3 kifogás esetén kell a panaszt a tárgyalás megnyitása után is visszautasítani, a panasznak az iratokhoz csatolt első példányából megállapította, hogy az a 107. §. rendelkezéseinek megfelel, az aláirásokat tartalmazó ívek a panasz szövegét tartalmazó ivekkel szabályszerűen össze vannak fűzve és lepecsételve, a hitelesítési záradék szerint pedig a panaszló választók ezt a panasziratot irták alá a hitelesítő hatósági személyek előtt. Azt, hogy a panasziratot az aláírók előtt fel kell olvasni és azt nekik meg kell magyarázni, a törvény nem rendeli s magában a sajátkezű aláírás lényében állítja fel ismérvét annak, hogy az aláíró a panaszirat tartalmát magáévá teszi. A községi elöljáróságoknak, mint a törvény által arra kijelölt hatóságnak hitelesítő záradékában adott tanúsítvánnyal szemben a bíróság egyes választók által kiállított nyilatkozatokat a kifogásban felhozott állítások valószínűsítésére alkalmasaknak nem találta és azért a felajánlott bizonyítás •elrendelését mellőzte. ad 3. Panaszló választók úgy a választás érvénytelenítése, mint a választás megállapított eredményének kiigazítása iránt szabatos, félre nem érthető kérelmet terjesztettek elő magában a panasziratban, de megjelölték úgy az érvénytelenítésre, mint a kiigazításra vezethető törvényes okokat s azok igazolására szolgáló bizonyítékokat s minden tényállításnál reámutattak azokra a törvényhelyekre, amelyek a tényekben jelentkező sérelmekre vonatkoztathatók. A panaszirat tehát megfelel a 108. §. (1) bekezdésében foglalt szabályoknak is b) A Cz. I. és társai választást védők részéről a törvény 111. §. alapján előterjesztett védirattal szemben F. T. szintén alaki kifogásokkal élt és a védiratot hasonlóképen visszautasítani kérte a következő okokból: 1. a védirat elkésve terjesztetett elő; 2. a védirat nem felel meg a 106. §. rendelkezéseinek; 3. a védirat nem felel meg a 108. §. (2) bekezdésének és" 4. a választást védők vádiratukban szabatos kérelmet nem terjesztettek elő. A bíróság azonban ezeket az alaki kifogásokat sem ialálta alaposaknak. Ugyanis: ad 1. Igaz az, hogy a választása védők védiratukat dr. F. T.-ral nem közölték s a védiratnak a bíróság rövid uton tett felhivása következtében beadott másodpéldánya a bíróság 1723/1927. K. számú idéző végzésével kapcsolatban adatott ki dr. F. T. részére, úgy hogy azt tényleg csak 1927. évi április hó 29-én vehette kézhez. Azonban a választást védők a törvény 110. §. (1) bekezdésében világosan előirt annak a rendelkezésnek, hogy a védiratot legkésőbb az első tárgyalás határnapját megelőző nyolcadik napon kall előterjeszteni és a panaszlókkal közölni — eleget tettek. Azt pedig a törvény sehol sem rendeli, hogy a választást védők kötelesek lennének védiratukat a jelölttel közölni; de ily kötelezettséget a törvény a panaszlók terhére sem állapít meg a panaszlott képviselővel szem1*