Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

98 Pénzügyi jog. ütésére fizetésnek minősíteni nem lehet — mivel a jóváirás a terhelésnek nem elszámolás utján való vételár kiegyenlítéseképpen, — hanem a terhelésnek pusztán könyvelési uton való törlése céljából történt; — mely okból Lárgy és adóalap hiányában az előirt forgalmi adót fenntartani nem lehetett. II. A leszámítolási kamattöbblet után előirt forgalmi adót szintén nem lehetett fenntartani. Ugyanis panaszos részvénytársaság a váltófizetések után a forgalmi adót pontosan lerótta, egyidejűleg azonban a váltóadósok kamatszámláját sokkal nagyobb kamattal megterhelte, mint amilyen kamatláb mellett a váltókat a Jegyintézetnél leszámítoltatta. — Az ily módon előállott 50,493.144 korona kamatkülönbözet után panaszos terhére forgalmi adó Íratott elő. Ezen adóelőírás ellen irányuló panasz alapos, mert nem vitás, hogy panaszos a hitelbe eladás alkalmával az eladott áruk vételára fejében fizelésképpen adott váltók után a forgalmi adót lerótta. A hitelezett vételár után kikötött kamat tehát kétségtelenül nem a teljesített áruszállítás ellenértékeképpen folytak be a részvénytársasághoz, hanem a vevőkkel külön megállapodás folytán létrejött hitelügyletből. Minthogy pedig az 1921: XXXIX. t.-c. 31. §. első bek. szerint áruszállítás esetén a forgalmi adó alapjául a szállított áruk ellenértéke, azaz vételára fejében teljesített fizetések veendők — a 37. §. 5. pontja értelmében pedig a hitel- és kölcsönügyletekből származó bevételek minden megszorítás nélkül általában, tehát jelen esetben is mentesek a forgalmi adó alól még akkor is, ha a hitelügylet az áruszállítással kapcsolatosan jött is létre, — ezen okból panaszos céget a felszámított kamat után előirt forgalmi adónak fizetése alól is fel kellett menteni. (825/926. P.) 163. 1921: XXXIX. t.-c. 31. §. Szállítandó áruk vételárának biztosítékául, tehát nem fizetésként adott váltók után ált. forgalmi adó nem követelhető. Kb. Adózó cég egyes vásárlóitól részben már átvett, részben még csak szállítandó áruk értékének biztosításául nyilt váltókat vett át és azokat egy közös számlalapon elkönyvelte. Az 1926. évi július hó 9-én felvett jegyzőkönyvben a bizottság megállapította, hogy panaszos ezeket a váltókat feleinek egyéni folyószámláján nem vezette keresztül, hanem minden áruszállítás alkalmával a feleknek egyéni folyószámlalapján elkönyveli és jóváirás mellett a forgalmi adót szabályszerűen le is rój ja. Az 1921: XXXIX. t.-c. 31. §-ának 1. bekezdése szerint az adó alapja a szállított áruk ellenértéke fejében teljesített fizetések összege, a 3. bekezdés szerint az adókötelezettségen nem változtat az, hogy ha a fizetés váltóval történik. Adott esetben azonban a bizottság megállapította, hogy a váltók átadásával a felek az árunak ellenértéke fejében fizetést nem teljesítettek, mert a váltó még olyan áruk értékének a biztosítására szolgál, mely áruk még egyáltalában szállítva nem lettek és amennyiben panaszos azokat szállította, azoknak értékét jóváirás utján elszámolta és a forgalmi adót lerótta. Kétségtelen tehát, hogy a kérdéses váltók a feleknek még csak jövőben