Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Általános forgalmi adó. 90 nyújtandó hitel biztosítására szolgálnak, azokkal fizetés nem történt, minélfogva ezen váltóknak névértéke után forgalmi adói követelni nem lehet. (1926 okt. 7. — 21375/1925. — P. sz.) 164. 1921: XXXIX. t.-c. 31. §. Ha a vevő a vételár fejében váltót adott s az eladó ennek értéke után az általános forgalmi adót akkor lerótta, a váltó kiegyenlítésekor ujabb adólerovásra nem lehet kötelezni, csak azért, mert a váltó beváltásakor a korona romlása folytán nagyobb összeg fizettetett. (Kb. 1927 jul. 6. 14490 926. Pkjt. VIII. 1925.) 165. 1921: XXXIX. t.-c. 31. §. Váltóval történt fizetés után lerótt általános forgalmi adót nem lehet visszatéríteni azért, mert a váltót fizetésképtelenség következtében az üzletfél nem váltotta be. (Kb. 1927 jun. 27. — 20.462 1926. — P. sz.) 166. 1921: XXXIX. t.-c. 31. §. Az ügylet valóságos stornirozása esetén az ellenszolgáltatásként adott váltó után lerótt általános forgalmi adót vissza kell téríteni. Kb. Panaszos a D. B. cég által adott 350 millió kor. váltó után lerótt általános forgalmi adó visszatérítését azon a cimen kéri, mert az áruszállítási ügylet ezen részét utóbb stornírozták. A bíróság előrebocsátja, hogy az 1921. évi XXXIX. t.-c. 31. §-ának harmadik bekezdése az ellenszolgáltatásként adott váltó forgalmi adó fizetési kötelezettségét állapítja meg és az U. 35. §-ának első bekezdése szerint a váltóadásí még az esetben is fizetésnek kell tekinteni, ha utólag nem is váltják be. E szabálynak azonban csak oly értelem tulajdonítható, hogy a váltó birtoka mellett a behajthatatlanság esetén sem lehet a befizetett adó visszatérítését kérni, de az idézett törvény 43. §-a, illetve az U. 72. §-ának tartalma nem ad jogalapot oly magyarázatra, hogy az áruszállítás stornirozása és ennek folyományaként bekövetkezett váltó ellenérték nélküli visszaadása esetén a váltó után lerótt adó visszatéríthető ne volna, sőt a fenti rendelkezések összevetése és értelemszerű magyarázata ez esetben a visszatérítési kötelezettséget állapítja meg. Eldöntendő kérdés tehát az, hogy tényleg stornirozás forog-e fenn, vagy pedig a stornirozás cime alatt a feleknek ujabb áruszállítási ügyletkötésre vonatkozó akarata érvényesült? A megtámadott határozat azt állapítja meg, hogy panaszos a már eladott bort vásárolta vissza, tehát ujabb áruszállítási ügylet jött létre. A bíróság álláspontja szerint, forgalmi adójogi szempontból, stornirozás akkor forog fenn, amikor az ügylet megkötéskori rendeltetésszerű természetes lebonyolítását a K. T., illetve a tőzsdei szabályoknak is megfelelő gátló ok merül fel, amikor tehát a K. T., illetve tőzsdei szabályzat szerinti stornirozási okokat a felek azért nem veszik igénybe, mert az ügyletlebonyclítás időszakában felmerülő konjukturális. vagy egyéb okok a feleket ujabb ügyletkötésre motiválja.