Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Pénzügyi jog. let 11. §-a érielmében marhalevél kötelezettség alá nem esvén — az 1921. évi XXXIX. t.-c. 17. §-a szerint nem tárgya az állatforgalmiadónak és így tekintettel arra, hogy itt vett és nem saját tenyésztésű ludak értékesítéséről van szó, a felhizlalt ludaknak élő állapotban való eladása általános forgalmiadó alá vonandó. A vágott állatokkal űzött kereseti tevékenység pedig, még a mezőgazdasággal való kapcsolat esetén is, általános forgalmiadó alá esik, mert husipari cikkek értékesítését jelenti. (5968/926. P. Kpj. Dt. XX. 29.) 127. 1921: XXXIX. t.-c. 29. §. Ha a bordélyház az üzletben alkalmazott kéjnők ellátását a bordélyüzlet ipara körében a szabályrendeletíleg biztosított jogosítvány és az ebben kikötött feltételek mellett teljesíti, ez a foglalkozás a bordélyüzlettől nem független és nem olyan önálló bevétel elérésére irányuló külön kereseti tevékenység, amelynek bevétele a bordélyházi ipari üzletből elért nyers bevételen felül még külön forgalmiadó alá volna vonható. Kb. Adózó fél terhére azon az alapon lett a panasszal megtámadott általános forgalmiadó kiróva, mert a bordélyüzletében levő leányoknak ellenérték mellett kiszolgáltatott étkezés után elért és az 1921 szeptember hó 1-töl 1924 december hó 31-ig terjedő időszakra 17,339.000 K-ra becsült bevétele után a törvényesen járó adót le nem rótta. A lefolytatott bizonyítási eljárás során az a tényállás nyert beigazolást, hogy panaszos az üzletben alkalmazott leányok teljes bevétele, valamint az üzletben kiszolgáltatott italok után az általános forgalmiadót naponként bélyegjegyekben lerótta, továbbá, hogy a havonkint megejtett leszámolás alkalmával a leányok keresményéből 50% panaszost, mint üzlettulajdonost, 50% pedig a leányokat illette, ezen utóbbi 50%-ból azonbán panaszos levonásba hozta a rendőrség által kosztpénz, világítási, szobahasználat és orvosi dij cimén megállapított ellenértéket. Az iratok közt elfekvő Kgy. 25/1895. K. 1275/1895. számú szabályrendelet 18. §-a értelmében a bordélyházban lakó kéjnő keresetét a tulajdonos a köztük történő megállapodás szerint oszthatja meg, de a tulajdonos a kéjnőtől ellátás, élelmezés, lakás, fekhely és az üzletben használt ruháért megfelelő összeget köthet ki. Ezt az összeget a szabályrendelet havonként 60 forintnál magasabb összegben megállapíthatónak nem engedélyezi, utóbb azonban ez az ellenérték a 492/1924. sz. rendőrkapitányi határozattal havi 150,000 K-ra felemeltetett és annak a kéj nőket megillető 50%-ból való levonása engedélyeztetett. Ebből a tényállásból pedig következik, hogy panaszos az üzletében alkalmazott kéjnők ellátását a bordélyüzleti ipari körében a szabályrendeletileg biztosított jogosítvány és az ebben kikötött feltételek mellett teljesíti, ez a foglalkozása tehát a bordélyüzlettől nem független és nem olyan önálló bevétel elérésére irányuló külön kereseti tevékenység, amelynek bevétele a bordélyházi ipari üzletből elért nyers bevételen felül, még külön forgalmiadó alá volna vonható és különösen nem akkor, mikor az előadottak szerint az alkalmazott kéjnők napikeresete, mint a bordélyházi iparüzletből elért nyers