Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Társulati adó. 69 21. §-ának (1) bekezdése alapján saját tökének nem minősíthető. (1927 ápr. 26. — 2647 1926. — P. sz.) 94. 1922: XXIV. t.-c. 21. §. Szövetkezeti tagok visszavásárlási, tőkéi nem számíthatók a saját tőkéhez. Kb, Panaszos kifogásolja azt, hogy a tagok vásárlásainak visszatérítési tőkéit nem számították a szövetkezet saját tőkéjéhez, holott a közgyűlés felhatalmazása alapján a vásárlási visszatérítés cimén a tagoknak jóváírt összegekből az igazgatóság a tagok részére üzletrészeket állít ki. A. szóbanforgó számla javára írt összegek a szövetkezeti tagok tulajdonát képezik és üzletrészekké s mint ilyenek a szövetkezet alaptőkéjévé akkor válnak, mikor üzletrészek jegyzésére tényleg fel lesznek használva. A számla egyenlege gyanánt a mérlegben kimutatott összeg lényegében két részből áll, úgymint a közgyűlés által megállapított és a tagok javára irt vásárlási visszatérítésekből és az erre a célra előirányzott, illetőleg tartalékolt összegből. Alaptőkének tehát a szóbanforgó számla nem minősíthető, mert csak a befizetett üzletrészek minősíthetők annak és a tagokat megillető vásárlási visszatérítés is csak akkor válik befizetett üzletrésszé, amikor uj üzletrészek jegyzésére tényleg fel lesz használva és még kevésbbé minősíthető a vásárlási visszatérítésekre előirányzott összeg alaptökének, mert ez tartalék és vásárlási visszatérítéssé is csak akkor válik, amikor a közgyűlés a vásárlási visszatérítést megállapítja. Az 1922: XXIV. t.-c. 21. §-a szerint saját tőke alait a befizetett alaptökét, szövetkezeteknél tehát a befizetett üzletrészeket kell érteni, a királyi adófelügyelő tehát helyesen járt el akkor, amidőn a tagok vásárlási visszatérítési tőkéit nem számította mint alaptőkét a saját tőkéhez. (26.763/926. P.) 95. T. H. Ö. 2. 24. §. Külföldön székelő vállalat belföldi képviselőségének igazgatósági tagjai tantiémeadót tartoznak fizetni. Kb. Panaszos azt kifogásolja, hogy a Budapesten lakó felügyelő-bizottsági tagok tiszteletdijai után tantiémeadót vetettek ki, holott a vállalatnak itt csak fióktelepe van és székhelye Bruxellesben létezik és a felügyelőbizottság a bruxellesi főtelepnek a szerve, amely szerv javadalmazását a főtelep közgyűlése állapítja meg. A. bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. A. vállalat alapszabályainak második szakasza szerint a társaság székhelye Bruxellesben van és a társaságnak igazgatási székhelye és hivatalos képviselősége van Magyarországon és a harmadik szakasz szerint ugyanitt vannak a bányatelepei is, vagyis a vállalat üzemét Magyarországon folytatja. Az 1925. évi 400. P. M. számú H. Ö. 1. §-ában foglaltak alapján tehát nem lehet vitás az, hogy panaszos vállalat magyarországi üzletei után társulati adót fizetni köteles és a H. Ö. 2. §-ában foglalt rendelkezések mindazokra a vállalatokra kiterjednek, amelyeknek adókötelezettségét az 1. §. megállapítja. A panaszos vállalat alapszabályainak felhívott rendelkezései szerint helytelenül állítja panaszos azt, hogy Magyarországon csak fióktelepe van, mert úgy az igazgatási székhely, valamint az üzlettelep itt