Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Váltójog 615 banküzlete cégnél volt bemutatandó s a nem vitás tényállás szerint a bemutatás ennél a cégnél kiséreltetett meg. A bemutatás céljának az óvás szövegében meg nem emlitése miatt emelt panasz azért alaptalan, mert a Vt. 99. §-a tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy amennyiben az óvatolt személy feltalálható nem volt, az óvásban megemlittessék, hogy a bemutatás mily célból kiséreltetett meg, de ettől eltekintve, a bemutatás céljáról nem lehet kétség, mert a váltó elfogadása és lejárata után már csak fizetés végett leendő bemutatásnak lehet helye. Ami pedig az arra alapított felülvizsgálati panaszt illeti, hogy az óvás talrtalma szerint az óvás nem a váltóbirtokos részére vétetett fel, ez a panasza a következő okokból alaptalan: A fizetés végett való bemutatás esetén az óvás annak a körülménynek a bizonyitására szolgáló cselekmény, hogy a váltót az mutatta be, aki a követelt teljesítésre jogositva van és annál, aki a váltótartozás teljesítésére kötelezett. A törvény azon rendelkezésének tehát, hogy az óvásban megnevezendő az a személy, akinek részére felvétetett, nyilván annak megállapítása a célja, hogy a teljesítést arra jogosított követelte. A kereseti váltót a rendelvényesként szereplő alperes a felperesre forgatta, aki a váltót tovább nem forgatta s igy, miután a forgatmány nem töröltetett, más, mint a felperes, a váltó kifizetését követelni nem is volt jogosult. Nyilvánvaló ezért, hogy Sch. J. ügyvéd, aki részére az óvás felvétetett s kinek ügyvédi minősége az óvásban is feltüntettetett, csak megbízott minőségben járhatott el és a felebbezési bíróság által a per és bizonyítás adatainak a Pp. 270. §-a szerint megengedett szabad mérlegelésével jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás szerint az óvást felvétető Sch. Jenő ügyvéd az óvás felvételekor már a felperes megbízottja volt. Nincs erre befolyással az a körülmény sem, hogy az óvás felvétele körül Sch. nem személyesen, hanem egyik irodai alkalmazottja utján járt el, mert ennek ténykedése a megbízója ténykedésével egy tekintet alá esik. Nem lehet tehát semmi kétség az iránt, hogy amikor Sch. J. ügyvéd az óvást felvetette, akkor ezt — habár ez a körülmény az óvás tartalmából nem tűnik is ki — a felperes nevében és annak részére vétette fel. Az óvás tehát a jelen esetben ezekre figyelemmel sem tekinthető hatálytalannak. Alaptalan a kamatok tekintetében emelt panasz is, mert az 1923:XXXIX. t.-c. 1. §-ának kifejezett rendelkezése szerint annak rendelkezései a váltón alapuló tartozásokra is kiterjednek. (1926. máj. 20. P. VII. 6359/1925. sz.) 903. Vt. 41., 93. §§. A váltóbirtokos visszkereseti jogának fenntartása végett szükséges óvás időpontja tekintetében a