Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

610 Kereskedelmi jog Ennélfogva nem fogadható el helyesnek a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy felperes a nyugdíjpótlék felemelése tárgyában elsősorban az egyesület felügyeleti hatóságánál élhet jogorvoslattal és csak azután fordulhat igényének érvényesítése végett a bírósághoz. Az átértékelésnek a jogi alapja a pénz értékének csökkenése, célja pedig az értékkiegyenlités lévén, annak az adós vétkessége, vagy késedelme előfeltételét nem képezi, ezek a körülmények csak az átértékelés mértékére vannak befolyással. Ebből következik, hogy felperesnek a nyugdíjpótlék átértékelésére irányuló kérelme amiatt, hogy alperest vétkes fizetési késedelem nem terheli, meg nem tagadható. A birói gyakorlat szerint a tiszta pénztartozások rendszerint nem valorizálhatok; a felperes követelése azonban, amely nyugdíjpótlék biztosításából származik, tiszta pénztartozásnak nem tekinthető, mert annak tárgyát tartásra szánt összeg képezi, amelyet a jogosított a már teljesített évi dijak fizeése ellenében életfenntartás céljaira követel. Ennélfogva az a körülmény, hogy a peres felek egymással kötelmi viszonyban állanak és ebből folyóan a követelés pénztartozásnak volna tekinthető, szintén nem akadályozza annak átértékelését. De nem akadályozza a kereseti követelés átértékelését az sem, hogy az biztosítási ügyletből ered. A birói gyakorlat szerint ugyanis a Kt. 453—463. §-nak rendelkezései alá eső biztosító vállalatok ellen a biztosítási ügyletekből támasztott követelések azért nem valorizálhatok, mert ezen vállalatok díjtartalékait a Kt.-ben meghatározott módon tartoztak elhelyezni; az igy elhelyezett díjtartalékok pedig a bekövekezett pénzromlás következtében nagymérvű értékcsökkenést szenvedtek. Alperes azonban a fentebb kifejtettek szerint egy magánjogi egyesület, amely a Kt. rendelkezései alá nem tartozván, díjtartalékát és a tagok által befizetett dijakból előállott vagyonát ingatlanokba fektethette és azt ilyen módon a nem vitás tényállás szerint az elértéktelenedéstől megmentette. Amiből következik, hogy alperessel szemben az átértékelésnek ebből a szempontból sincsen akadálya. E jogi álláspont mellett vizsgálat tárgyává teendő és tényállás állapítandó meg arra nézve, hogy alperes a tulajdonát képező házak megszerzésével a tagdijakból eredő vagyonát és díjtartalékát milyen mértékben mentette át és hogy felperes az alperes átmentett vagyonából és a tagok által ujabban magasabb összegben fizetett dijakból a többi nyugdíjpótlékra jogosultak igényeinek sérelme és az alperes vagyoni romlása nélkül milyen mértékű átértékelésre tarthat igényt. (1927. márc. 31. P. II. 3711/1926. sz.)