Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

608 Kereskedelmi jog Közraktári ügylet. (Kt. 434—452. §§.) 895. Kt. 439. §. A közraktár az árut a közraktári jegyen kivüli — bár okiraton alapuló — átruházás vagy engedmény alapján kiszolgáltatni nem köteles. (K. 1926. febr. 18. P. VII. 5383/1925. sz. Hjt. VIII. 30.) Biztosítási ügylet. (Kt. 453—514. §§.) 846. 20%=os átértékelés 1914íben jogerősen megitélt tüz* kárbiztositási összeg után. K. A jogerős marasztalásból kétségtelen, hogy az alperesnek 22.500 K tartozása már a késedelmi kamat üzetésének kezdő időpontjában, 1914 február 15-én esedékessé vált. Nem vitás, hogy az alperes ezt a tartozását csak 1924. évi ápr. 23-án iizette meg, amikor a magyar koronának az értéke, szemben az esedékességkor volt teljes aranyértékkel, igen nagy mértékben csökkent. A teljesitett fizetéssel tehát a felperes az őt megillető vagyoni érték elenyésző kis részét kapta meg s igy jogos a felperesnek a fizetett összeg felvétele alkalmával, 1924 április 23-án irt s valódiságra nem vitás Ají ) alatti levél tartalma szerint fenntartott az az igénye, amely szerint a korona értékében beállott csökkenésből származó vagyoni hátrány megtéritését kivánja. A felperes a jelen keresetben ezt a követelését érvényesiti a felszámitott valorizációs különbözeti összegben s a fent kifejtettek értelmében az anyagi jogot sérti a felebbezési biróságnak az az Ítéleti döntése, amely szerint az alperes terhére róható vétkes fizetési késedelem hiányában a keresetet egészben elutasitotta, mert a valorizáció alapja a fentiek szerint nem az adós vétkessége, hanem a fizetés idejéig beállott pénzromlás. A felperesnek azonban nem lehet jogos igénye arra, hogy az 1914 február 15-én esedékessé vált 22.500 K követelése az esedékesség fenti időpontjára 100%-ban valorizáltassék, mert azzal szemben, hogy a készpénzvagyonok a köztudomás szerint nem voltak a háború alatt s azt követőleg beállott gazdasági válságon teljesen átmenthetők, nincs adat arra, hogy a felperes követelését teljes értékben meg tudja őrizni, ha azt az alperestől az esedékességkor megkapja. Ezért figyelemmel arra, hogy még a háború kitörése előtt lejárt követelésről van szó s igy a valorizáció kezdőpontja oly időre esik, amikor a korona még teljes aranyértéket képviselt, továbbá figyelembe véve a pernek a felek személyére s a követelés természetére vonatkozó adatait, a kir. Kúria a követelés 20%-os valorizálását látta megfelelőnek. (1926. jun. 15. P. VII. 221/1926. sz.)