Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

598 Kereskedelmi jog okból, mert az emiitett tőkét az alperestől fenntartás nélkül fogadta el. Az alperes ugyanis 1923. évi április hó 2-án a saját elismerése folytán hozott és 1923. évi február hó 13-án kelt 4. sorszámú részitéletnek következtében fizetett és ennek a részitéletnek indokolása szerint a részitéletben megitélt összegen felüli többletre nézve a bizonyitás felvétele rendeltetett el. Az értékkülönbözet iránt folyó perben, az erre vonatkozólag elrendelt bizonyitás során és az idézett tartalmú részitéletet nyomban követően történt fizetéssel szemben tehát jogfentartó nyilatkozatra szükség nem volt, mert a fizető alperes az emiitett körülmények között ily jogfenntartó nyilatkozat hiján sem lehetett kétségben arra nézve, hogy a történt fizetéssel a felperes magát kielégitettnek nem tekinti. A felperes tehát a jogfenntartó nyilatkozat elmulasztása miatt nem vesztette el annak a kárának követelésére való jogát, amelyet a magyar korona árfolyamának időközi sülyedése folytán követelése értékének csökkenésében szenvedett. A pénz értékcsökkenésével kapcsolatban a hitelezőt érő hátrány azonban a felektől független általános gazdasági helyzet következmnye volt s igy azt a feleknek közösen, még pedig a valamelyiküknek felróható különös körülmények hiányában egymás között egyenlő arányban kell viselniök. A felperes követelésének értékcsökkenéséből folyó kár tehát az adott esetben is felerészben az alperest terheli. Ennélfogva a felebbezési biróság Ítéletét e részben meg kellett változtatni és az alperest a szóbanforgó értékkülönbözet 50%-ának megtéritésére kellett kötelezni, az értékcsökkenés megállapításánál azonban a magyar koronának csak az 1919. évi március hó 15-iki zürichi középárfolyamából lehetett kiindulni, nem pedig a módosított kereseti kérelemben megjelölt napon 1919. évi január hó 1-én jegyzett árfolyamából, mert az alperes a részitéletben megitélt tőkét a nem vitás tényállás szerint az 1919. évi március havában kapta kézhez s annak továbbításával csak ettől az időtől kezdve volt késedelemben, a követelés értékének már előbb beállott csökkenéséért tehát nem felelős. Alperes azt a napot, amelyen a szóban levő összeget kézhez vette, naptárszerüleg nem jelölte meg, hanem csak általánosságban jelezte, hogy a pénz hozzá 1919. március havában folyt be, miért is a kir. Kúria az árfolyamkülönbség kiszámításának kezdő napjául az 1919. évi március hó közepét vette. A felperes a módosított kereseti kérelmében II. helyen említett kártérítési követelését a borküldemény elveszésére alapítja, amely — előadása szerint — részben amiatt következett be, mé*rt az alperes őt mint feladót a N. E. 18. cikkében foglaltak ellenére nem értesítette az áru feltartóztatásáról. Az áru elveszéséből származtatott ennek a kártérítési igénynek elévülésére nézve a N. E. 45. cikkében foglalt szabályok az irányadók, ezek szerint pedig az ily követelés egy esztendő alatt évül el; a N. E. 44. cikkének 1. pont-