Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Vétel. Gazdasági lehetetlenülés. Kt. 356. §. 587 K. A Kt. 356. §-nak 1. pontja a tőzsdei vagy piaci árral biró áruknak eladásáról intézkedik s ekként a jelen esetben nem alkalmázható, mert a termelés helyén beszedetlenül maradt, hóval borított s ez okból az árverés után már nem is értékesíthető káposztánál tőzsdei vagy piaci árról szó sem lehet. Ilyen körülmények között a jelen esetben az irányadó anyagi jog alkalmazása végett azt kell vizsgálat tárgyává tenni, vájjon az alperest az árverés megtartása tekintetében nem terheli-e oly késedelem, amely a felperesre kedvezőtlenül befolyásolta az árverés eredményét. Ilyen értelmű késedelmet azonban az árverés megtartása tekintetében az alperes terhére megállapítani nem lehet, mert egyrészt a felperesnek az 1918. évi december hó 3. napján kelt s a más községben, illetve pusztán lakó alperes kezeihez 5-ike előtt nyilván nem jutott B) alatti elálló nyilatkozatától vagy akár a teljesitési határidőnek 1918. évi november hó végével leteltétől a C) alatti árverés megtartásáig elmúlt 15—20 nap, figyelembe véve az 1918 évi decemberben fennállott forgalmi viszonyokat, az árverés kitűzéséhez és hirdetéséhez szükséges idő tulhosszunak nem tekinthető, de mert másrészt nincs semmi adat a perben arra, hogy az árverés eredménye kedvezőbb lett volna, ha az december hó első felében foganatosittatik. Ami pedig a felperesnek az árverés ellen felhozott azt a kifogását illeti, hogy a káposzta nem a vételi szerződésben meghatározott feltételek betartása mellett levágva, tisztítva és vagonba rakva adatott el s ezért nem volna az eladás a felperes rovására eszközöltnek vehető, ez a kifogás a következő okokból nem jöhet figyelembe: Az eladó alperest a tekintetben, hogy a teljesitési idő lejártáig, illetőleg a felperesnek az ügylettől történt elállásáig a káposztát nem vágatta le és nem hordatta be, a fellebbezési biróságnak a káposzta romlékony természetére alapitott, az elsőbirósági Ítéletből átvett megfelelő Ítéleti indokai szerint mulasztás nem terheli. A vevő felperes elállásának időpontjában, 1918 december hó 3-án pedig az irányadó tényállás szerint a káposztatermés már hóval volt boritva, amely körülmény nyilván megakadályozta az ezutáni levágást és behordást és oka lett annak, hogy a káposzta, az irányadó tényállás szerint utóbb teljesen elpusztult. Ilyen körülmények között az alperesnek nem is állt módjában a káposztát a decemberben tartott árverésen ugyanazon feltételek mellett eladni, mint amelyek az október-november havi szállítást szem előtt tartó vételi szerződésben meghatároztattak ós a felperes a vételi és árverési feltételek eltérő volta miatt az árverés joghatálya ellen annál kevésbé emelhet sikerrel kifogást, mert azt, hogy a káposzta nem volt a vételi szerződés feltételeinek megfele-