Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

XXIX nemben meghatározott követelés tekintetében sincs kizárva (857. sz., lengyel márkára nézve). Az átértékelési kulcs rendszerint az aranykorona, ritkán a zürichi jegyzés (567., 600, 628., 853. sz.). Az átértékelés nem hat ki a jelzálogjogra, még pedig nemcsak akkor, ha a jelzálogjog az átértékelésből kizárt követelés, pl. kölcsönkövetelés biztosítására szolgál (1094. sz.), hanem akkor is, ha a telekkönyvből kitűnik, hogy a zálogjognak vételárhátralékkövetelés az alapja (628. sz.), mihez képest az eredeti névértékű kölcsönkövetelésnek birói letét behelyezésével az adós eleget tévén kötelezettségének, a jelzálog törlésének helye van (1094. sz.) hagyomány tekintetében. Ami az egyes ügyleteket illeti, átértékelhető az óvadék akkor is, ha nem használták fel (594., 595., 719. sz.), a turpis ügyletből eredő követelés (565—567. sz.), a perköltség (1016. sz.), ügyvédi dij és készkiadás (1145. sz.). A kölcsön tekintetében eltérő a gyakorlat (785., 794., 995. sz.). L. Kártérítés, Kamat, Kölcsön, Vétel, Öröklési jog, továbbá a Kereskedelmi jogban Kereskedelmi alkalmazottak, Kamat, Vétel, Fuvarozási ügylet alatt is. Kölcsön átértékelésének csupán pénzromlás alapján nincs helye tekintet nélkül arra, hogy az adós mire fordította a kölcsönt (606., 607., 1094. sz.), ezzel ellentétben több határozat azon az állásponton van, hogy vétkes késedelem esetén kívül is van helye átértékelésnek, ha az adós a kölcsönt értékálló dologba fektette, ezzel gazdagodott (613. sz.). A választási jog (v. terményben v. pénzben) az adós érdekében kikötöttnek tekintendő (614. sz.). Letét esetében a megőrző vállalat (molykárbiztositó vállalat) feltétlenül felel az átvett áru elveszéseért (615. sz.). Vételi szerződés, ideiglenes is, nemcsak kötelmi igényt biztosit, hanem dologi jog érvényesítésének is alapja; az eladó köteles a telekkönyvet bekebelezésre alkalmas álláspontba hozni (616. sz.). Vétel létrejöttének és a szerződés alaki (okirati) kellékeinek kérdésével foglalkoznak a 617—620. számú határozatok. Telekkönyvön kivüli szolgalom a vevőt csak akkor terheli, ha vele szemben a vételkor kikötötték, vagy sa róla egyébként is tudott. A vételár átértékelése állandó gyakorlat (622—628. sz.); buzavételár a szerződéskötóskori buzaértékben fizetendő (625. sz.). A vételár átértékelése a biztosítására bekebelezett jelzálogjogra nem hat ki, mert különben a telekkönyvi közhitel szenvedne csorbát (628. sz.). A gazdasági lehetetlenülés kérdésével foglalkozik a 626., 629., 1012. számú határozat (1. a. Keresk. jogban Vétel c. alatt is). Az elővásárlási jog megnyílik, mihelyt a kötelezett az elővásárlási jog tárgyáról harmadik személlyel szerződést köt (630. sz.) Ajándékozás oly alakban, hogy a vételi szerződésbe a megajándékozni kívánt személy neve kerül vevőként, ily esetben nem az ingatlan, hanem a vételár fejében fizetett összeg az ajándékozás