Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

12 Közigazgatási jog törvény 9. §-ának b) és f) pontjaiban megjelölt nyilvános betegápolási költségek pedig — e törvényszakasz rendelkezése szerint — az államkincstárt terhelik. A gyermekmenhelyekbe felvett gyermekek gondozási költségeit hét éves korukig — az 1901. évi VIII. t.-c. 5. §-a szerint — az országos betegápolási alap, hét éves korukon tul pedig — az 1901. évi XXI. évi t.-c. 3. §-a szerint — az illetőségi község viseli. A minisztérium 4100/1925. M. E. szám alatt kibocsátott rendeletében és az ennek végrehajtása, illetőleg módositása tárgyában kiadott, fent ismertetett többi miniszteri rendeletben foglalt az az intézkedés tehát, hogy az emiitett nyilvános betegápolási és gyermekgondozási költségek ezentúl a törvényhatóságok hozzájárulásából, illetőleg közvetlenül a községek által kivetendő községi pótadó utján fedezendők, az idézett törvények ismertetett rendelkezéseivel, valamint a törvényhatóságok és községek költségvetéseinek az illető autonóm testületek által saját hatáskörükben való megállapítására és a községi pótadó kivetésére vonatkozó egyéb törvényes rendelkezésekkel kétségtelenül ellentétben áll. Ez az ellentét azonban a közigazgatási biróság megítélése szerint éppen nem jelent oly törvénysértést, hogy a kormánynak az érvényben álló törvényekkel ellenkező ezek a megtámadott rendelkezései az 1907 :LX. t.-c. alapján a közigazgatási biróság által megsemmisíthetők volnának, mert a törvényhozás az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról rendelkező 1924. évi IV. í.-c. 4. §-ában a kormány részére felhatalmazást adott arra, hogy a törvényben kilátásba vett intézkedések elégtelensége esetén az államháztartás egyensúlyának elérése érdekében, a törvényhozás elhatározásának előzetes kikérése nélkül, minden szükséges intézkedést megtehessen. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának a panasziratban kifejtett az az álláspontja, hogy az 1924. évi IV. t.-c. 4. §-ában a kormány részére adott felhatalmazás csak oly intézkedések megtételére terjed ki, amelyek a törvényhozás elhatározását nem igénylik, téves. A törvényhozás elhatározását nem igénylő intázkedések megtétele céljából ugyanis a kormánynak a törvényhozás felhatalmazására szüksége egyáltalán nincs, mert az ily intézkedéseket, saját kormányzati hatáskörében, a törvényhozás felhatalmazása nélkül is bármikor megteheti. A törvényhozó felhatalmazásának értelme és célja éppen az, hogy a kormány rendeleti uton oly intézkedéseket tehessen, amelyek megtétele egyébként a törvényhozás feladata volna. A felhatalmazással a törvényhozó — a felhatalmazásban megjelölt keretben, — a saját hatáskörét ruházza át a kormányra. Ez a törvényhozói felhatalmazás az annak keretében megteendő kormány-