Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Izgatás 193 Sőt helyesen rámutatott a kir. ítélőtábla arra, hogy a kormányzósértésnek nem eleme a különös sértési szándék, a sértési célzat, elég a tiszteletlen, sértő nyilatkozat tudatos használata és helyesen kifejtette azt, hogy a vádlott szavai a kormányzónak olyan durva meggyanusitását foglalják magukban, hogy azoknak a kormányzóval szemben való sértő jellegét a legalacsonyabb műveltségű egyén is felismerheti, tehát a vádlott is tudta, hisz a kormányzó országos visszaélését hangoztató hirt éppen azért mondta el K. ezredesnek. Tévedett azonban a kir. Ítélőtábla, amikor mindennek ellenére azért nem látott a vádlott tettében kormányzósértést, illetve bűncselekményt, mert a vádlott nyilatkozatával mintegy kérdéssel fordult az ezredeshez s igy alkalmat adott annak arra, hogy az a hirt megcáfolja és a hir eredeti szerzője kinyomozható legyen. Ez az érvelés ugyanis törvényes alappal nem bir, mert a sértés kérdés alakjában épugy elkövethető, mint állitó vagy másféle mondat alakjában és a vádlott akkor nem követett volna el bűncselekményt, hogyha a kormányzóra sértő híresztelést hallva, amennyiben afölött nem térhetett napirendre, a Bp. 89. §-a értelmében a hatóságnál feljelentette volna, de az által, hogy ő a kormányzót sértő tényállítást tovább újságolta, és pedig olyan határozott és komoly formában, hogy a hirt cáfolni és őt megfeddeni kellett, éppen ugy elkövette a kormányzósértést, mint aki rágalmazás esetében a más által állított rágalmazó tényt továbbadja, híreszteli. (1926. febr. 4-én B. I. 5677 925.) 333. Btk. 172. §. Hitfelekezet alatt nem csupán valamely vallás egyházi szabályait, hitelveit, szervezetét, hanem a hit? sorsosainak, hiveinek összességét is érteni kell. A Btk. 172. §*ának a hitfelekezetekre vonatkozó rendelkezése esetében az izgatásnak nem kell kifejezetten a vallás, mint ilyen ellen irányulnia, hanem e bűncselekmény tényálladéka fennforog akkor is, ha valamely hitfelekezet tagjait valamely más hit* felekezet tagjai, mint e minőségükben együvé tartozók ellen egész általánosságban izgatják. Néposztály alatt olyan egyének többségét kell érteni, akik akár élethivatásuknak, akár történelmi múltjuknak, avagy megkülönböztetett társadalmi állásuknak, különös szakképzettségüknek s ennek megfelelő hasonlatos foglalkof. zásuknak egyforma jellegénél, avagy a többi honpolgároké* tói lényegesen eltérő vagyoni helyzetüknél fogva együttesen, a társadalmi életben elfogadott olyan gyűjtőnévvel megjelölhető személy összességet alkotnak, amelynek tagjait a felső* 1^ Térfy: Döntvénytár 1926. io Az izgatás (Btk. 171—174. §§.).