Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

192 Kormányzósértés. 1913.XXXIV. t.-c. tés akkor is, ha a meggyalázó kifejezés más egyén ellen irá* nyúlt. K. A Bpn. 33. §-ának harmadik bekezdése szerint a kir. Kúriára irányadó alsóbirósági Ítéleti tényállás szerint a vádlott a lakótársaival való összeszólalkozás közben kiáltotta oda ezeknek: „ronda Horthy-imádók!"'. Ebből kétségtelen ugyan, hogy a sértés elsősorban a vádlott lakótársai ellen irányult; ez azonban nem zárja ki a kormányzósértés megállapítását, mert a kormányzó nevének az idézett meggyalázó kifejezéssel kapcsolatos használata a kormányzóval szemben is tiszteletlenséget tartalmaz és mert a sértési célzat nem eleme a kormányzósértés vétségének, hanem elegendő a sértést tartalmazó kifejezés tudatos használata vagy ilyen sértő cselekmény tudatos elkövetése és ezzel az államfő iránt tartozó, köteles tisztelet tudatos megsértése. (1926. jan. 26. B. I. 5645/1924.) 332. 1913:XXXIV. t.sc. 2. §. Kormányzósértés megállapi* tását nem zárja ki, hogy a sértő a kifejezést kérdés alakjában használta. K. A m. kir. Kúria a kir. főügyész semmiségi panasza folytán mindkét alsófoku biróság Ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában foglalt anyagi semmiségi okból a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében megsemmisíti és a vádlottat amiatt, hogy Sálföld községében 1923. évi augusztus hó 13-án vitéz K. K. vezérkari ezredeshez intézett ama szavaival „hallotta-e ezredes ur, hogy Horthy eladta az ország gabonáját aranyért és azzal szökni akart az országból, de elfogták1?" Magyarország kormányzója ellen sértést követett el, bűnösnek mondja ki az 1920:1. t.-c. 14. §-ára való figyelemmel az 1913:XXXIV. t.-c. 2. §-ának első bekezdésébe ütköző kormányzósértés vétségében. A felülvizsgálat alapjául szolgáló alsóbirósági ténymegállapítás szerint ugyanis a vádlott a faluban hallotta többektől azt a hirt, hogy Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, eladta az ország gabonáját aranyért és azzal ki akart szökni az országból, de elfogták. Mint egyszerű írástudatlan falusi asszony nemcsak elhitte ezt a faluban terjesztett hirt, hanem vitéz K. K. vezérkari ezredesnek, aki ott tartózkodott, s akit már régóta ismert, a jelen ítélet rendelkező részében idézett szavakkal el is újságolta, mire az ezredes a hirt megcáfolva őt megfedte és nyomban intézkedett, hogy a hir szerzője kinyomoztassék. A kir ítélőtábla nem tette ugyan magáévá az elsőfokú bíróságnak azt a téves álláspontját, hogy a vádlottnak e tényállás szerint megállapított cselekménye azért nem volna bűncselekmény, mivel egyrészt a vádlott alacsony műveltségénél fogva nem is lehetett tudatában annak, hogy az általa továbbított hir az államfőre sértő.