Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Jogos védelem. Btk. 79., 94. §§. 173 az érvelése, hogy a jogos védelem szempontjából a jogtalanul megtámadott részéről a támadás legyőzésére használt cselekmény szükségességét a támadás minősége, mérve és az adott helyzet mérlegelése alapján kell elbírálni; azonban a tárgyi és alanyi körülmények ily átélt és beható vizsgálata mellett a kir. Kúria ugy találtia, hogy a vádlott a sértett részéről ellene intézett támadás, szijjal való bántalmazás következtében oly szorongatott helyzetben nem volt, amelyből csak a sértett megölésével menekülhetett meg. Ellenkezőleg, a tényállás és különösen a társaihoz intézett ama felhivása: „ne féljetek, nálam revolver van!" arra mutat, hogy a vádlott pisztollyal kezében, akár volt katona, akár nem, az erő jelentékeny fölényével rendelkezett és ennek tudatában igy viselkedett is, noha a sértettnek az ő testi épségére nagyobb veszélyt nem jelentő támadását kevésbbé veszélyes eszközzel és módon is könnyen elháríthatta volna. A vádlott tehát, aki vádbeli cselekményével az őt ért enyhébb természetű támadás elhárítására szükséges védekezés mértékét jóval túlhaladta, a Btk. 79. §-ában meghatározott jogos védelemre sikerrel nem hivatkozhat: mert az ellene törő s a részéről alkalmazott visszaverő erőszak mértéke nem fedi egymást, sőt ellenkezőleg, a vádlott ölési cselekményében jelentkező többlet erőszak túlzó megtorlásra mutat, amire a vádlottnak joga nem volt, amelyért tehát büntetőjogi felelősséggel tartozik. Jogos védelem hiányában pedig e védelem határainak nem büntethető áthágásáról sem lehet szó. (1925. nov. 4. B. II. 6535/1924.) 318. Btk. 94. §. A Btk. 94. §*ának helyes értelme szerint az ugyanazon eljárás során kiállott előzetes letartóztatást a szabadságvesztés büntetésbe be kell számítani, még ha elő* zetesen a letartóztatást nem a rendes biróság, hanem vala* mely más hatóság rendelte is el. K. A panasznak a Bp. 383. 2. pontjára alapított) része a védőnek a fellebbviteli főtárgyaláson tett nyilatkozatából következtetve azt tartja sérelmesnek, hogy az alsóbbfoku bíróságok a katonai detektivosztály által elrendelt letartóztatást a büntetésbe nem számították be. A panasznak ez a része alapos, mert ez ügyben a katonai detektív osztály előzetesen eljárt, a Btk. 94. §-ának helyes értelme szerint pedig ugyanazon eljárás során kiállott előzetes letartóztatást a szabadságvesztés büntetésbe be kell számítani, még ha előzetesen a letartóztatást nem a rendes biróság, hanem valamely más hatóság rendelte is el. (1925. nov. 4. B. II. 1959/1925.)