Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

170 Büntetőjog. Beszámítás. indulásba sodort lelkiállapotának a tett elkövetése folytán bekövetkezett visszahatásai a beszámithatóságot kizáró ok tekintetében levont jogi következtetés megcáfolására nem alkalmasak. Az eset minden részletét és a kisérő körülményeket egységes képbe foglalva, a vádlott egyéniségét inkább a lelkierő jellemzi, mint az események hatása alatt a lelki összeomlásra való hajlam. A vádlottnak ugyanis a tettet megelőző éjjelen át tanusitott higgadt magatartása, amely szerint a megcsalattatásának közvetlen tapasztalása ellenére is urlkodott magán és minden erőszakos, rögtönös megtorlástól tartózkodott, továbbá a következő reggel tett családi viszonyát rendező intézkedéseiben megnyilvánuló észszerüség, végül az eset előzményeire, lefolyására vonatkozó hiánytalanul pontos emlékezés, teljesen megbizható alanyi képét nyújtják annak, hogy a vádlottat lelkiereje nem hagyta el, öntudata nem borult el s akaratának szabad működése — bár azt a lelki zaklatottság erősen befolyásolta is — nem szűnt meg sem az elhatározáskor, sem a végrehajtás idejében. Hogy az eset körülményei, különösen a sértettnek magatartása az elhatározásban és a végrehajtásban erős felindulásba hozták, az kétségtelen s ez a lelkiállapot a cselekmények minősítésénél a vádlott javára értékeltetett is, de hogy az erősen felindult lelkiállapot az adott esetben az öntudat elborulásáig, megszűntéig nem jutott el, az a fentiekből kétségtelen. A vádlottnak a tett elkövetése után való időben észlelt magatartása pedig a cselekmény súlyos következményének a vádlott lelkére való ráhatását jelzi, de az öntudatlanság fennforgását még ebben az állapotban sem bizonyltja. Mindezek szerint a Btk. 76. §-ában meghatározott beszámitliatóságot kizáró ok megállapítása helyesen mellőztetett . . . (1925. márc. 23. B. III. 4236/924. sz.) 314. Btk. 79. §. Jogos védelem tulhágása esetében épnen ugy kell a jogtalan és közvetlen támadás, mint jogos véde* lemnél. (K. 1925. máj. 26. B. I. 5637/1924. sz.) 315. Btk. ^9. §|. Nem hivatkozhatik vagyonának jogos védelmére az, aki hatéves korú vézna gyermeket, aki tőle egy darab mézeskalácsot lopott el, földhöz vágta, rugdosta ugy, hogy lábatörötten szedték föl. K. A való tények szerint a vádlottól a hatéves, vézna, rosszul fejlett gyermek sértett egy darab mézeskalácsot lopott el, ami miatt a vádlott őt földhöz vágta, rugdosta ugy, hogy lábatörötten szedték föl és sérülése husz napon tul gyógyult. A vádlott azt vitatja, hogy jogos védelemben cselekedett, mert a gyermekkel szemben vagyonát jogosan védte. Ez a szembenálló okok és erők aránytalanságát szem elől