Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Jogos védelem. Btk. 79. §. 171 tévesztő, téves felfogás a csekélységet a legnagyobb joggal hozza tarthatatlanul egymást kiegyenlítő viszonyba. Teszi ezt pedig akkor, amidőn a vádlott csekély értékű vagyona már nem is állott jogtalan támadás előtt, hanem utána volt s igy e vádlott cselekménye voltaképpen nem is vagyonvédelem, hanem felgerjedt boszszuból való megtorlás, önbiráskodó büntetés, ennélfogva az eset körülményei szerint nemcsak szükségtelen, hanem kirivóan jogellenes is volt. (1925. nov. 25. B. II. 2889/1925. sz. 316. Btk. 79. §. A szülőnek — bár jogtalan — támadásá* val szemben a gyermek a lehetőség szerint kitérni tartozik. Mikor azonban a szülő jogtalan és közvetlen támadást intéz egyik gyermeke ellen, akkor az ezen támadásnak a másik gyermek részéről való elhárítása nem tekinthető jogtalan be* avatkozásnak. K. A tényállásból kétségtelen, hogy K. sértett gyermekei ellen közvetlen támadást intézett akkor, amikor ezekre — fenyegető szavak kíséretében — vaspálcával támadt; valamint nyilvánvaló e tényállásból az is, hogy erre a sértettnek semmi elfogadható oka nem volt. Nem hagyható azonban figyelmen kivül, hogy a támadó fél az apa volt, akinek — bár jogtalan — támadásával szemben a gyermek — már csak a vérségi köteléknél fogva, de meg azért is, mert a szülőt a gyermekkel szemben a fegyelmi fenyitő hatalom megilleti, — a lehetőség szerint kitérni tartozik. A vádlott ennek az erkölcsi parancsnok eleget is tett akkor, amikor apja támadása elől kitért azzal, hogy a kukoricásba futott. Idősebb nővére és Pál testvére azonban bevárta az apa támadását. Két testvérének ez a cselekedete a vádlott terhére nem róható és igy, amikor ezt követőleg a sértett erre a két gyermekére támadt, ezek valóban jogtalanul és közvetlenül meg voltak az apa részéről támadva, amely támadás elhárítása nem tekinthető jogtalan beavatkozásnak még a gyermek részéről sem akkor, amikor ez a támadás a helytálló két testvér testi épségét veszélyezteti. Ez okból a kir. Kúria is ugy találta, hogy K. I. vádlott a testvéreit ért jogtalan támadás elhárítására jogosan lépett közbe. A jogos védelem esete fehát fennforgott. A védelem azonban a Btk. 79. §-a szerint csak addig jogos, amig az a jogtalan támadás elhárítására szükséges. Már pedig kétségtelen, hogy a vádlott cselekményére, miután a támadó sértettel szemben a védekezők hárman is voltak, nem volt szükség és pedig annyival kevésbbé, mert hiszen az apa támadása ellen már a két testvér is sikerrel tudott védekezni; amiből nyilvánvaló, hogy a sértett apa támadása nem volt oly fenyegető, hogy annak elhárítására egyedül és kizárólag a vádbeli cselekmény állott volna a vádlott rendelkezésére. Nyilvánvaló tehát, hogy akkor, amikor vádlott ebben a helyzetben az