Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Elmetehetség magzavarása. Btk. 76. §. 167 312. Btk. 76. §., Fb. 39. §. 1. p. A Btk. 76. §,ának alkalmazhat tása az elmetehetség olyan megzavarását kívánja meg, ami már kizárja az akarat szabadságát. A ngyfoku izgatottság magában véve csak megnehezíti, de nem teszi lehetetlenné a felismerést. Ez az eredmény csakis abban az esetben áll elő, ha az izgalom odáig fokozódott, hogy az érzékek a külső behatások befogadására alkalmatlanokká válván, az akarat szabad elhatározását — ha nem is állandóan — de legalább időlegesen lehetetlenné tette. K. A vádlott atyja, Sz. Pál, a bűncselekményt megelőző huzamosabb időn át gyakrabban tett kísérletet arra, hogy leányával, a vádlottal nemileg közösüljön, sőt leányát, midőn kívánságának eleget tenni nem akart, fenyegetésekkel kísérelte meg a közösülésre birni. Majd midőn ez a fenyegetés sem használt, az apa 1923 január 17-én lefogta leányát és vele ily módon valóban közösült. Ezt a cselekedetét január 27-én megismételte. Ugyané napon történt aztán, bogy vádlott az atyját — midőn ez már elaludt — fejszével kétszer fejbeütötte, ugy, hogy az ennek következtében genyes agyhártyagyulladás folytán február 6-án meghalt. A kir. ítélőtábla ebből a tényállásból azt a jogi következtetést vonta le, hogy az apának folytonos üldözése miatt állandó izgalomban tartott vádlott elkeseredése a végsőkig fokozódva, vádlott a megrontójával szemben ösztönszerűleg cselekedett és igy a tett elkövetésekor nem volt beszámítható állapotban. A kir. ítélőtáblának ez a következtetése azonban, a Btk. 76. § ában foglaltakra való tekintettel, téves. Kétségtelen ugyan, hogy a súlyosan sértett szeméremérzés — valamint a félelem — a harag az öntudatot elhomályosíthatja és ezáltal a rendes akaratműködést megzavarhatja. A Btk. 76. §-a azonban a beszámithatóság kizárásánál a súlypontot nem az öntudat elhomályositására, hanem az öntudat hiányára és illetőleg az akarat szabad elhatározási képesség kizárására helyezi, vagyis a törvény az öntudat hiányát és illetőleg az elmetehetség olyan megzavarását kívánja meg, ami már kizárja az akarat szabadságát. A nagyfokú izgatottság, a szenvedély, tehát mint a lélek hullámzása magában véve nem zárja ki a beszámithatóságot, mert ez a felismerést nem teszi lehetetlenné, hanem azt csak mesmeheziti. Ez az eredmény csakis abban az esetben áll elő, ha az említett lelki állapot valamelyike odáig fokozódott, hogy az érzékek a külső behatások befogadására alkalmatlanokká válván, az akarat szabad elhatározását — ha nem is állandóan — de legalább időlegesen lehetetlenné tette azáltal, hogy ez az ingerület az illető egyén elmetehetségét, bár csak időlegesen, ilyen mértékben magzavarta.