Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

168 Büntetőjog, Beszámítás. A vádlott ugyanis — miként azt a kir. Ítélőtábla helyesen kifejtette — atyjának állatias és tisztátlan vágyai és erőszakoskodásai miatt állandó idegizgalomban élt. Kétségtelen az is, hogy ez az izgalom akkor, amikor az atyja a tett elkövetése napján vádlotton másodizben vett erőszakot, még csak fokozódott. Arra azonban nincs adat, hogy vádlottnak ez az izgatott, ingerült lelki állapota, a tett elkövetése pillanatában annyira fokozódott volna, hogy ő ennek folytán öntudatát elveszitette, vagy pedig, hogy az ő elmetehetsége bár csak pillanatokra is oly módon zavartatott volna meg, hogy ő e miatt szabad akaratelhatározási képességét elveszitette, a vádlott ugyanis a bűncselekményt azután követte el, midőn atyja rajta már másodizben követett el erőszakot. Nem lehet kétség az iránt, hogy vádlott már az elsőizben elkövetett erőszak alkalmával, miként azt a kir. Ítélőtábla a másodizben elkövetett erőszak tekintetében kiemeli, „tudtára ébredt annak, hogy az ő szeplőtlenségét épen az az ember mocskolta be, aki ennek oltalmára legelsősorban lett volna hivatva". Annak a feltevésére viszont, hogy vádlott erre csak az erőszakos nemi közösülés megismétlésekor eszmélt volna fel, nincs ok és erre a megállapított tényállásból sem lehet következtetni. Ha pedig vádlott már a rajta elsőizben elkövetett erőszak után apjában erkölcsi megrontóját felismerte — és ennek dacára a vele való életközösség mellett — tiz napon keresztül mindennapi teendőit végezte annak dacára, hogy apja ez idő alatt is folytatta ellene aljas támadásait, ez mindenesetre arra mutat, hogy vádlottban ez az aljas és brutális támadás a Btk. 76. §-ban irt következményeket előidézni alkalmas rendkívüli izgalmakat nem váltotta ki. De akkor meg alig képzelhető el az, hogy ez a rendkívüli lelki állapot épen a második alkalommal történt megerőszakoltatásával kapcsolatosan következett volna be. De ettől eltekintve a vádlott tettét nem a meggyalázáskor, nem is közvetlenül ez után, tehát nem akkor követte el, amikor az őt ért bántalom közvetlen hatása alatt állott. Hanem, amint az tényként meg van állapítva, vádlott a másodizben rajta elkövetett erőszak után egy órán át várt, amely idő alatt anyjával megbeszélte, mi módon védekezhetnék az apa gyalázatos támadásai ellen és e tekintetben megnyugtató megállapodásra is jutottak. Majd ezt követőleg kivárta azt a pillanatot, amikor anyja a szobából eltávozik, apja pedig mély álomba merül és csak ekkor követte el végzetes tettét. Mindezekből nyilvánvaló először az, hogy a vádlott ellen az apja részéről intézett merénylet után annyi idő telt el, amely idő alatt a támadás okozta izgalom lecsillapodhatott. De mindezekből arra is kell kövekeztetni, hogy vádlott a cselekménye végrehajtására alkalmas pillanat kiválasztása tekintetében céltudatosan cse lekedett, hogy tehát ő a cselekmény elkövetése előtt latolgatott.