Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

166 Büntetőjog. Beszámítás. K. A gyöngyösi ellenforradalom leverése után mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy azokat, akik az ellenforradalomban tevékenyen részt vettek, forradalmi törvényszék elé állítják és ki­végzik. A vádlott azonban nemcsak ezt tudta, de ő, mint a rögtön­itélő forradalmi törvényszék tagja, a halálos Ítéletek és kivégzé­sek gondolatával legalább is a tárgyalás és az itélet hozatalát megelőző tanácskozás során higgadt megfontolással és komoly mérlegeléssel nyilvánvalóan foglalkozott ,azt meghányta-vetette és igy benne az ölés szándéka Cs. A. és W. I. halálos Ítéletének meghozatalakor az értelem munkájával érlelődött elhatározássá. Eszerint tehát a vádlott ölésre irányuló szándéka előre meg­fontoltnak lévén tekintendő, nem tévedtek az alsóbbfoku birósá­gok abban, hogy a vádlottnak Cs. A. és W. I. sérelmére elkövetett cselekményeit a Btk. 278. §-ába ütköző kétrendbeli gyilkosság bűn­tettének kell minősiteni. De nem tévedtek abban sem, hogy a vádlott a cselekményei­ért a Btk. 69. §. első pontja alapján felbujtói minőségben felelős, mert a forradalmi törvényszék Ítélete, mint parancs, a reábirás, mint felbujtói tevékenység fogalmának megfelel. A védő panaszának a Bp. 385. első c) pontjára alapított része a védekezésből következtetve, a terrorban rejlő ellenállha­tatlan erőre, mint a Btk. 77. §-a alapján beszámithatóságot kizáró okra vonatkozik. Az elsóbbfoku bíróságok azonban nem fogadtaq el valóknak oly tényeket, amelyekből okszerűen arra lehet következtetni, hogy a vádlottat arra, hogy a forradalmi törvényszék tagságát vállalja s a luilálos ítéletek meghozásában részt vegyen, bármi is ellen­állhatatlan erővel kény szeritette volna. (1925. nov. 4. B. II. 6631/ 1924.) 31 l/a. Btk. 69. §. 2. p., 70., 333. §!. Lopásban tetestárs és nem bűnsegéd, ki a lovak ellopása iránt létrejött megegye* zés folytán az istálló előtt elhelyezkedvén, a társa által az istállóból kivezetett lovat itt átvette és sértett kertjén át tovább elterelte. (K. 1925. dec. 1. — B. III. 6754/1925.) A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok (Btk. 76—94. §§L). 312. Btk. 76. §. Fb. 39. §. 1. p. A Btk. 76. §*ának alkalmaz* hatása az elmetehetség olyan megzavarását kívánja meg, ami már kizárja az akarat szabadságát. A nagyfokú izgatottság magában véve csak megnehezíti, de nem teszi lehetetlenné a felismerést. Ez az eredmény csakis abban az esetben áll elő, ha az izgalom odáig fokozódott, hogy az érzékek a külső behatások befogadására alkalmatlanokká válván, az akarat szabad elhatározását — ha nem is állandóan — de legalább időlegesen lehetetlenné tette.

Next

/
Thumbnails
Contents