Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

156 Hatásköri ügyek. és lakbérnyugdijpótlék egyidejű utalványozása mellett az 1922. évi december hó 31. napjával nyugalomba helyezte. N. B. a m. kir. pénzügyminiszter nyugdíjazó intézkedése ellen, a megállapított ellátás összegszerűségét nem kifogásolva, a végelbánás alá vonás tényének állítólagos törvényellenessége miatt panasszal fordult a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz, majd, még mielőtt a Közigazgatási Biróság az ügyben döntött volna, keresettel a rendes bírósághoz. Azonban ugy a Közigazgatási Biróság, mint a rendes biróság ebben az ügyben jogerősen megtagadta a hatáskörét. Mind a tényleges szolgálatban álló, mind pedig a nyugállományba helyezett m. kir. vámszedőknek illetményekre vagy ellátásra irányuló igénye, valamint ebből az igényből folyólag az államkincstár ellen támasztható követelése, mint az állammal szemben fennálló közjogi jogviszonyból származó követelés, közjogi, közelebbről közigazgatási jogi természetű és igy az ilyen igények érvényesítése csak abban az esetben tartozhatik birói útra, ha van olyan törvényes jogszabály, amely az ily igények érvényesítését kifejezetten akár polgári perutra, akár közigazgatási birói útra utalja. Ilyen értelemben rendelkező törvényes jogszabály azonban a rendes bíróságra nézve egyáltalán nincs. A szóbanlevő igény elbírálása tehát a rendes biróság hatáskörébe nem tartozik. Ami pedig a Közigazgatási Bíróságot illeti, az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról alkotott 1921 :LXV. t.-c. 120. §-ának második bekezdése kimondja ugyan, hogy azokban a kérdésekben, amelyek az ellátásra igényjogosultakat e törvény alapján megillető ellátásokra való igényből erednek, valamint az ebből az igényből folyólag az államkincstárral szemben támasztható követelésekre nézve, továbbá azokban a kérdésekben, amelyek a tisztviselő, altiszt vagy szolga által fizetendő nyugdijjárulák megállapítására vonatkoznak, a miniszter határozata ellen a Közigazgatási Biróság előtti eljárásnak van helye. Ámde ugyanezen törvényszakasz harmadik bekezdésének g) pontja egyúttal kivételt állapit meg e szabály alól, kimondván, hogy nincsen helye a Közigazgatási Biróság előtti eljárásnak sem a kérelemnek helytadó, sem a kérelmet megtagadó miniszteri határozat ellen abban a kérdésben, hogy beállottak-e már vagy megszüntek-e már a nyugalomba helyezésnek, a végkielégítésnek vagy a szabályszerű elbánás alá vonásnak a törvényben meghatározott előfeltételei vagy sem. Tekintve, hogy a jelen esetben a panszos azt állítja, hogy a miniszter őt a törvény ellenére vonta végelbánás alá, vagyis azt vitatja, hogy az ő esetében a szabályszerű végelbánás alá vonásnak a törvényben megállapított előfeltételei nem állottak be: az 1912:LXV. .-c. 120. §-a harmadik bekezdésének fentidézett g) pontjában foglalt rendelkezésből nyilvánvaló, hogy a panaszos által