Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)
146 Hatásköri ügyek. A törvényhozó különös súlyt helyezett arra, hogy a biztosítási kötelezettség alá eső alkalmazottak fentemiitett két csoportja egymástól szorosan elválasztassék és anyagi jogi, valamint hatásköri bonyodalmak elkerülése végett éles megkülönböztetésben részesüljön. Ez a törvényhozói eélzat jut kifejezésre mindenekelőtt az 1913:XX. t.-c. 2. §-ában, amely kimondja, hogy az 1907: XLV. törvénycikk alapján szegődött gazdasági cselédek az 1907: XIX. törvénycikkben előirt betegség és baleset esetére való biztosítási kötelezettség alá még abban az esetben sem vonhatók, ha az illető gazdaság részére ipari munkát teljesitenek. De még kétségtelenebbül kitűnik ez a célzat az 1913 :XX. t.-c. 3. §-ából, amely világosan elöirja, hogy amennyiben a mezőgazdasági és erdei termelés, állattenyésztés, halászat, kert- és szőlőmivelés, selymészet és méhészet körében, úgyszintén az ezekkel összefüggő mellékiparágakban foglalkoztatottakra nézve a jövőben kétségessé válnék, hogy azilletők gazdasági alkalmazottaknak tekintendők-e, s ehhez képest baleset esetére való biztosításuk vagy betegség esetére való ellátásuk illetőleg biztosításuk tekintetében a gazdasági alkaltmazotakra irányadó törvények hatálya alá, avagy az 1907: XIX. t.-c. hatálya alá esnek-e, a kérdést ezeknek az alkalmazottaknak illető körére nézve a m. kir. földmivelésügyi miniszter, a m. kir. kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően kiadandó rendelettel, szabályozza. Az 1913 :XX. t.-c. 2. és 3. §§-aival állanak összhangban az 1907:XIX. törvénycikknek a kereskedelemügyi és ipari alkalmazottak betegség esetére való biztosításáról szóló 1. és baleset esetére való biztosítására vonatkozó 3. §-ában foglalt rendelkezések, amelyek ugyanis azoknak a vállalatoknak, üzemeknek és intézeteknek taxativ felsorolásából, amely vállalatok, üzemek és intézetek alkalmazottai e törvény értelmében esnek biztosítási kötelezettség alá, a kizárólagos őstermeléssel (mező- vagy erdőgazdasági munkával) foglalkozó vállalatokat teljesen kihagyják. A betegség és baleset esetére való biztosítás céljára a gazdasági munkások és cselédek részére az 1900 :XVI. törvénycikk a m. kir. földmivelésügyi miniszter fenhatósága alatt Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárt, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak számára pedig az 1907 :XIX. törvénycikk ugyanannak a célnak szolgálatára a m. kir. kereskedelmi miniszter fennhatósága alatt rnunkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárakat szervezett kerületi szervekkel és országos központtal. Az 1900 :XVI. t.-c. 15. §-ának negyedik bekezdése egyfelől az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár, másfelől a munkaadók között a balesetbiztosításból e szakasz alapján felmerülő vitás kérdések elbírálását a rendes bíróság hatáskörébe utalta s ugyanezen törvénycikk 14. §-ának harmadik bekezdése