Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

82 Pénzügyi jog. lebonyolítása bizományos vagy alkusz utján való közvetítéssel történik, de ez a szakasz nyilvánvalóan nem célozhatta azt, hogy az általános jellegű és tulajdonképen az ügyletkötés közvetítésének alakját jelentő bizományi és alkuszi ügyleteket általában odasorozza a 3. §-ban felsorolt és tartalmilag (tárgyilag) szabatosan meghatározott, adóköteles értékpapirforgalmi ügyletek (adás-vétel, csere stb.) közé. Az értékpapirforgalmi ügyletekre nézve kötött bizományi avagy alkuszi ügylet nem minősithető továbbá az emiitett 1900 :XI. t.-cikk 3. §-ának f) pontjában megjelölt „minden egyéb" tőzsdei vagy tőzsdeszerü forgalmat létesitő ügyletnek sem és igy ez alapon sem lehet igényelni az általános forgalmi adó alól való mentességet. A bizományi és alkuszi ügylet ugyanis nyilvánvalóan nein tekinthető tartalmilag sajátlagos tőzsdei vagy tőzsdeszerü ügyletnek, hanem a magánjogi és kereskedelmi forgalomban általánosan használt ügyletbonyolitási, ügyletkötéseket közvetítő formának. A fentidézett törvényes rendelkezések szavainak a bizományi vagy alkuszi ügylet, mint általános ügyletközvetitési forma, nem tartozhatik az 1900 :XI. t.-cikk 3. és 4. §-aiban felsorolt és erre való tekintettel az általános forgalmi vagy alkuszi ügyletek közé. Ide csak a bizományi vagy alkuszi ügyletnek tárgya: maga a közvetitett ügylet sorozható, amennyiben ez tartalmilag az emiitett 3. és 4. §-okban felsorolt valamelyik értékpapirforgalmi ügyletnek (adásvétel, csere, átutalás stb.) minősithető. De a törvény nyilvánvaló intenciójából is kitűnik, hogy a megbizási ügylet alapján kapott jutalékot vagy alkuszdijat nem lehet az által, forgalmi adó alól mentes bevételek közé sorozni. Az 1921 :XXXIX. t.-c. 37. §-ának fentebb emiitett 6. pontja ugyanis — a 130.000/1921. pénzügyminiszteri végrehajtási utasitás 21. §-ának 3. bekezdéséből kitetszőleg — azért mentesiti az általános forgalmi adó alól az 1901. évi XI. t.-c. 3. §-ában felsorolt értékpapirforgalmi ügyletekből (adásvétel, csere stb.) származó bevételeket, mert ezeknek az ügyleteknek értéke (vételár, árfolyam) már értékpapirforgalmi adó alá vonatott és igy a mentesítés elmaradása esetén a forgalmi adó szempontjából kétszeres adóztatás esete következnék be. Ez az indok azonban a bizományi dijnak (jutaléknak) ós alkuszdijnak az általános forgalmi adó alól való mentesítésére nézve nem forog fenn. Ugyanis az 1900 :XI. t.-cikk 10. és 12. §-ai, illetve az e törvénycikkre vonatkozó 1881/1900. számú pénzügyminiszteri végrehajtási utasitás 22. §-ában foglalt rendelkezések határozattan kimondják, hogy az értékpapirforgalmi adó alapjául szolgáló érték kiszámításánál csupán a megállapított vételár, avagy leszámoló, illetve tőzsdei árfolyam vehető figyelembe, ellenben kamatot, alkuszdijat, bizományi dijat, jutalékot teljesen