Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Általános forgalmi adó. 81 kusz keresetszerüen közvetíti az értékpapírok adásvevését mások részére: mindkét irányú önálló kereseti tevékenységéből származó bevétele, tehát ugy az áruszállításból (az ingó dolgok elidegenítéséből) eredő nyers üzleti bevétele, mint az adásvétel közvetítésében jelentkező munkateljesítmény fejében kapott fizetések (jutalékok, dijak) összege — amennyiben a törvény kifejezetten valamilyen bevételre nézve adómentességet állapit meg, — feltétlenül általános forgalmi adó alá esik. Az utóbb idézett törvénycikk 37. szakasza sorolja fel azokat a bevételeket, amelyek után az önálló kereseti tevékenységet folytató nem tartozik általános forgalmi adót fizetni. E törvényszakasz 6. pontja, — amelyre a panaszos cég adómentességi igényét alapítja — akképen r.endelkezik, hogy általános forgalmi adó alól mentesek az értékpapirforgalmi adóról szóló 1900 :XI. törvénycikkben felsorolt ügyletekből származó bevételek, tekintet nélkül arra, hogy értékpapirforgalmi adó alá esnek-e vagy nem. Minthogy ez utóbb emiitett törvénycikk 3. §-a sorolja fel az értékpapirforgalmi adó alá eső, e törvénycikk 4. §-a pedig az ez alól mentes ügyleteket: nyilvánvaló, hogy az általános forgalmi adó alól való mentesség szorosan csakis azokra a bevételekre vonatkoztatható, amleyek az emiitett törvénycikk 3. és 4. §-ában kimerítően felsorolt értékpapirforgalmi ügyletekből (adásvétel, csere, átuialás, beváltás, kicserélés, letét stb.) erednek. Minthogy pedig az értékpapirforgalmi ügyletekkel kapcsolatban köthető bizományi, avagy alkuszi ügylet sem a 3., sem a 4. §-ban kifejezetten felemlítve nincsen, a törvény szószerinti értelmezése mellett kétségtelen, hogy a bizományi avagy alkuszi ügyletek révén befolyó bizomjányi jutalék (bizományi dij) és alkuszdij az 1921:XXXIX. törvénycikk 37. §-ának 6. pontja alapján nem sorozható az általános forgalmi adó alól mentes bevételek közé. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az értékpapirforgalmi adóról szóló 1900:XI. t-cikknek egy másik szakasza: a 6-ik, említést tesz a bizományi és alkuszi ügyletről is, mert az itt csak abban a formában történik, hogy ez a szakasz egyrészt intézkedik az iránt, hogy amennyiben az adóköteles értékpapirforgalmi ügyletek (adásvétel, csere stb.) valamelyike bizományi ügylet tárgya, akkor az értékforgalmi adó szempontjából ugy a bizományos és a megbízó, mint a bizományos és a harmadik személy között létrejött értékpapirforgalmi ügylet egyenként, tehát külön-külön vonandó értékpapirforgalmi adó alá; és másrészt ez a szakasz elrendeli, hogy az alkuszok által „önmagukban" kötött ügyletek kettős értékpapirforgalmi ügyleteknek veendők. Ez a szakasz tehát kétségtelenül csak a követendő adóztatási eljárást szabályozza az értékpapirforgalmi adó szempontjából abban az esetben, ha az 1900:XI. t.-c. 3. ^-ában felsorolt adóköteles értékpapírügyletek valamelyikének Térfy : Döntvénytár 1926 6