Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

52 Pénzügyi jog eredményre nem vezet, lehet helye annak, hogy a bevallás mellőzése mellett becslés alapján vettessék ki az adó. Az 1924. évi 7500. P. M. sz. p. ü. min. rendelet 5. §-a ezt a sorrendet világosan eloivja és ha a pénzügyi hatóság ettől eltér, akkor az eltérés okát határozatában tüzetesen meg kell jelölni. A számadásokon alapuló bevallással szemben a királyi adófeliigyelőhelyettes és az adófelszólamlási bizottság a 154.062/1924. számú táblázat szerinti becslés alapján állapitja meg a jövedelemés vagyonadót anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik határozatában megindokolná azt, hogy miért nem fogadta el adózó fél bevallását. Maga az adózó fél sem tiltakozik az ellen, hogy adójának megállapításánál a táblázat alkalmazást nyerjen, csupán annak mikénti alkalmazása ellen tesz kifogásokat. , Elsősorban kifogásolja azt, hogy a táblázat „önkényes adatokat tartalmaz" és utal arra, hogy a biróság eltérhet a táblázat adataitól. A szóbanforgó táblázat a szántóföldek jövedelem- és vagyonadó alapjait tartalmazza az 1924-re és azoknak z ingatlanoknak a jövedelmét és vagyonértékét tünteti fel, amelyek mint egységes birtoktest becsültettek meg. A becslés az átlagos terméseredmények alapján történt az érdekeltség meghallgatásával, miért is nem lehet azt állitani, hogy önkényes adatokat tartalmaz. Különben e részben panaszos önmagával jön ellenmondásba akkor, amidőn nem a bevallás adataira fektet súlyt, hanem a táblázat alapján kíván adózni. A táblázattól természetesen el lehet térni, mert hiszen a becslés egyéni mivelet, de a helyesebb becsléshez szükséges adatokat annak kell szolgáltatni, aki a becslést kifogásolja, mert az a rendelkezésére álló adatok szerint helytelen. Eltérhet a táblázattól a kir. adófelügyelőhelyettes és az adófelszólamlási bizottság is, amint ezt az 1924. évi 145.657. sz. p. ü. min. rendelet megállapitja, mert a táblázat az átlagos normális viszonyokat vehette csak figyelembe. Azonban, valamint a pénzügyi hatóságnak kellően kellően meg kell indokolni az eltérést, ugy az adózó félnek is igazolni kell azt, hogy jövedelme átlagos normális — a táblázatban felbecsült — jövedelemnél alacsonyabb volt. Amennyiben az adóztatás a szóbanforgó táblázat alkalmazása mellett történik, foglalkozni kell azokkal a kifogásokkal is, amelyeket adózó fél annak mikénti alkalmazása ellen emel. E részben a leglényegesebb kifogása panaszosnak az, hogy három darabban és három vármegyében fekvő, de egységesen kezelt magyarországi birtokát külön-külön vették számitásba. Ezt a kifogást a biróság alaposnak találta. Az 1924. évi 7500. P. M. számú p. ü. min. rendelet 5. §-ának utolsóelőtti bekezdése szerint, ha valamely jövedelem becslés alap-