Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Vagyonadó és jövedelemadó 51 rendszeres és részletes kimutatásokat készíttethet azokról az adatokról is, amelyeket a bevallás kiegészítése céljából a pénzügyi hatóság netán még szükségesnek talál. Végül panaszos utal arra, hogy könyvei az 1922/23. gazdasági év jövedelmét 05,000.000 K-ban mutatták ki és adóbevallásában ezzel szemben 345,557.000 K tiszta jövedelmet mutatott ki. A lényeges eltérés miatt — melynek oka az, hogy a beruházásokat kiadásként könyveli — sem alkalmasak tehát könyvei az adóztatásra. Az a körülmény azonban, hogy az adózó fél kiadásként könyve! olyan tételeket, amelyek az adómérleg szempontjából a nyers bevételből levonható kiadásoknak nem minősíthetők, semmiképpen sem lehet akadálya annak, hogy az adóztatás a könyvek alapján történjék. Az adóköteles jövedelem nem a zárszámadás szerint mutatkozó egyenleg, hanem a tiszta jövedelem, amely ebből az egyenlegből, az 1909.-XL t.-c. 12—14. §-aiban, az 1920:XXIII. t.-c. 8. §-ában és az 1924. évi 7500. P. M. sz. rendelet 5. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazása mellett deriválódik. Ezekre a törvényes rendelkezésekre éppen azért volt szükség, mert a könyvelés nem az adózás céljára történik, mert olyan törvény nincsen, amely az adózó felet arra kötelezné, hogy gazdasági könyveiben a zárszámadási egyenlegként az adóköteles tiszta jövedelmét mutassa ki. Nem lehet tehát azt állitani, hogy rendszeres számadás mellett a mérlegkészítés mikéntje bármely esetben is akadálya lehetne annak, hogy az adóztatás a zárszámadás adatai alapján eszközöltessék . Panaszos adóbevallásában jövedelmét 345,557.000 K-ban tüntette fel. Ezt a bevallást a királyi adófelügyelőhelyettes minden indokolás nélkül mellőzte, habár „természetes és köztudomású" — mint ezt panaszos fellebbezésében maga mondja, — hogy adózó fél könyveket vezet és a bevallásához csatolt számszerű és részletes kimutatásokból is nyilvánvaló, hogy adózó félnek rendszeres és hiteles gazdasági könyvei vannak, de még ilyenek hiányában is bevallása megfelel a 7500/1924. P. M. sz. rendelet 6. ^-ában említett részletes bevallásnak. A panasszal megtámadott határozat indokaiban sincsen semmi nyoma annak, hogy az adófelszólamlási bizottság a bevallásra vonatkozólag a fellebbezésben előterjesztett indokokkal foglalkozott volna, holott a 1920-.XXIÍL t.-c. 25. §-a elrendeli, hogy az adófelszólamlási bizottság a fellebbezéseket behatóan megvizsgálni és az 1909. évi XI. t.-c. 60. §-a szerint a határozatát kimerítően indokolni köteles. Az aggályosnak mutatkozó bevallás még nem jelentheti azt, hogy annak adatai teljesen mellőztessenek, mert elsősorban az aggályok eloszlatását kell megkísérlem adatok beszerzése, esetleg a könyvek megvizsgálása utján és csak akkor, ha ez az eljárás 4*